A történet a 2025/26-os tanévben játszódik, megannyi simogató és fejbe kólintó ismerős mondat, a szituáció váltakozása szerint. A középpontjában egy, az Sz. M. K. gyűlésére pluszfőnek betett próbababa áll, akit mindenki hús-vér emberként kezel. A baba egyfajta hidat képez múlt, jelen és jövő között – akár a mesterséges intelligencia alteregója is lehetne. Mindeközben egy kitalált közösség nagyon is valós problémáit ismerjük meg. Megjelenik a fontoskodó, stratégiailag nélkülözhetetlen szerepet betöltő portás, a rettegett matektanárnő, és a „tesitanár” is fel-felbukkan. A múltban is járunk, összemosódnak az idősíkok. (Hat színész játszik 13 szerepet.) A revü műfajában nem jellemző sem a kis költségvetés, sem a kísérletezés, hát még az, hogy e két komponensből siker szülessen. A titok a minimálprogram ellenére talán az, hogy a darab pontosan kidolgozott párbeszédekkel, dalokkal (zene: Dékány Dávid, Jobbágy Kata), koreográfiával (Bora Fanni), dramaturgiával (Knausz Lizzie) és meggyőző színjátszással operál. Találunk humoros fordulatokat és jól irányzott kikacsintásokat, az átírt mozgalmi dalok pedig úgy viccesek, hogy viszolyogtatók is egyszerre. Az idősebbek nosztalgiázhatnak is kicsit, de azért nem kérdés: van baj elég. Ám attól még szórakozhatunk jól.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
