Visszhang: színház

Sz. M. K.

Visszhang

A szocializmusból örökölt, ma is létező szülői munkaközösség intézményét Bora Levente rendező egy groteszkre vett revübe ágyazta.

A történet a 2025/26-os tanévben játszódik, megannyi simogató és fejbe kólintó ismerős mondat, a szituáció váltakozása szerint. A középpontjában egy, az Sz. M. K. gyűlésére pluszfőnek betett próbababa áll, akit mindenki hús-vér emberként kezel. A baba egyfajta hidat képez múlt, jelen és jövő között – akár a mesterséges intelligencia alteregója is lehetne. Mindeközben egy kitalált közösség nagyon is valós problémáit ismerjük meg. Megjelenik a fontoskodó, stratégiailag nélkülözhetetlen szerepet betöltő portás, a rettegett matektanárnő, és a „tesitanár” is fel-felbukkan. A múltban is járunk, összemosódnak az idősíkok. (Hat színész játszik 13 szerepet.) A revü műfajában nem jellemző sem a kis költségvetés, sem a kísérletezés, hát még az, hogy e két komponensből siker szülessen. A titok a minimálprogram ellenére talán az, hogy a darab pontosan kidolgozott párbeszédekkel, dalokkal (zene: Dékány Dávid, Jobbágy Kata), koreográfiával (Bora Fanni), dramaturgiával (Knausz Lizzie) és meggyőző színjátszással operál. Találunk humoros fordulatokat és jól irányzott kikacsintásokat, az átírt mozgalmi dalok pedig úgy viccesek, hogy viszolyogtatók is egyszerre. Az idősebbek nosztalgiázhatnak is kicsit, de azért nem kérdés: van baj elég. Ám attól még szórakozhatunk jól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.