Visszhang: lemez

Dee Gees: Hail Satin

  • - legát -
  • 2021. július 28.

Visszhang

„Poposak és szinte táncolhatóak is, valami mégis hiányzik” – írtuk februárban a Foo Fighters legújabb lemezéről, hozzátéve, hogy a Medicine at Midnight a zenekar eddig leggyengébb lemeze.

Ám Dave Grohl és zenekara e nyilvánvaló fiaskó ellenére sem állt le az efféle „kísérletezéssel”, és az idei Record Store Day-re olyan produkciót készített, amely maximálisan popos és táncolható. Mindez abból állt, hogy a Foo Fighters az alkalomra felvette a Dee Gees nevet, eljátszottak öt Bee Gees-számot (You Should Be Dancing, Night Fever, Tragedy, Shadow Dancing, More Than a Woman) rockosabb ritmusokkal és torzított gitárokkal, Dave Grohl pedig megpróbált ugyanúgy énekelni, mint a Gibb fivérek. Ami az éneket illeti, Grohl nem vall szégyent: mindenféle erőlködés, hamis hangok nélkül hozza a közismert dallamokat. Az egész mégsem több öncélú mutatványnál, ami a jófejeskedésen túl vélhetően azt a célt szolgálta, hogy essen le az állunk attól, hogy a sokoldalú frontember még így is tud énekelni. Mielőtt azonban elalélnánk a fejhangoktól, ne feledjük, hogy amit Dave Grohl csinál, az nem valamiféle stílus­bravúr, hanem egyszerű utánzás. Olyan geg, amelyet minden valamirevaló parodista kiráz a kisujjából, ráadásul megfelelő arányérzékkel. Ugyanez a Dee Geesről nem mondható el. Az újdonság varázsa kábé az első szám első refrénjéig tart, onnantól az egész nem egyéb szánalmas erőlködésnél. S hogy még rosszabbul érezzük magunkat, az öt Bee Gees-dal mellett még öt Foo Fighters-dal élő változatát is meghallgathatjuk a legutóbbi rémes lemezről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.