Lemez

Foo Fighters: Medicine at Midnight

Zene

Fontos év lett volna 2020 a Foo Fighters számára: 25 éves lett a zenekar, amit a tagok az új, tizedik albumukkal és egy monstre turnéval szerettek volna megünnepelni.

Az ismert okok miatt a turnéból semmi sem lett, és a lemezmegjelenés is áttolódott erre az évre.

Encinóban, egy állítólagos kísértetházban zajlottak a felvételek, és a dalokra David Bowie Let’s Dance című albuma volt jelentős hatással, de érkezett ihlet Prince, a Sly & The Family Stone, sőt még a Level 42 irányából is. (Ez nyilván jó hír volt a már az előző lemezt is gondozó popproducer Greg Kurstin számára.) A 2017-es, remekül sikerült Concrete and Goldhoz képest van még két fontos változás: az egyik, hogy most nincsenek híres vendégek (a jazzdobos Omar Hakim, valamint Grohl tinédzserkorú lánya, Violet a legnagyobb nevek); a másik az, hogy a Medicine at Midnight nem viszi át a lécet. A grúvokkal telepakolt dalok érdekes hibridet alkotnak, ugyanis megvannak bennük a szokásos riffes, pörgős Foo Fighters-es ízek, de poposak és szinte táncolhatók is, valami mégis hiányzik. A Love Dies Youngot csak az üres lendület viszi, a Chasing Birds egy sótlan ballada, a Shame Shame-ből hiányzik egy épkézláb refrén, a címadó dalnak meg pont a refrén a gyenge pontja. Két, enyhén kiemelkedőbb dal van: a Lemmy tribute-nak szánt No Son of Mine visszahozza a klasszikus Foo Fighterset, a Waiting on a War című békehimnusz pedig egy akusztikus balladaként induló, de aztán alaposan felpörgő szerzemény. Ám ez sajnos kevés: a Medicine at Midnight nemcsak a zenekar eddigi legrövidebb, hanem egyben a leggyengébb lemeze is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.