Visszhang: tévésorozat

Dolores pokla

Visszhang

Együk meg a gazdagokat! – Dolores Roachnak és hibbant udvarlójának, Luisnak ez nem amolyan politikai szlogen, hanem a véres valóság.

Dolores 16 évet ült drogdíler szerelme helyett. Fénykorában a manhattani Washington Heights királynője volt, de mire visszatér, hogy legalább egy ágyat találjon éjszakára, a környék már nem ugyanaz. Eltűntek a dominikaiak és a kubaiak, helyüket átvették a fehér hipszterek és az újragondolt bárok, bioboltok. Ráadásul régi szerelmét sem leli, akiről egyre biztosabb, hogy szándékosan csinált bűnbakot belőle. Régi barátja étkezdéjében lel menedékre, amelynek pincéjében a börtönben tanult masszázstudományával keresi a betevőt. Minden jól is megy, amíg hirtelen felindulásból meg nem fojtja akadékoskodó főbérlőjüket, és a szakács Luis igen kreatív módot nem talál a hulla eltüntetésére…

A gyilkos masszőr, Dolores Roach számos kitérő után kötött ki az Amazon kínálatában: Aaron Mark off-Broadway-monodrámájából először podcast, majd sorozat született (a történet ráadásul Sweeney Todd, a gyilkos borbély musicaljének újragondolása). A széria csak egy lépésre lenne a nagyszerűségtől, ha tudná, melyik irányba is tegye meg azt a lépést. Sem a társadalmi dráma, sem a kannibálos horror mellett nem tud elköteleződni, s hősét sem meri igazi ragadozónak vagy esendő nőnek ábrázolni. A mozgékony Justina Machadóban meglenne a potenciál mindkettőhöz, de ez a bizonytalanság felőröli az energiáit. Csak gyűlnek a testek, fogynak a „speciális” töltött batyuk, a sorozat pedig önmaga ismétlésébe fordul.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.