Sajátos betűtípust használ, neon narancssárga és pink, fekete és fehér színekkel operál, az illusztrációk is különös hangulatúak, rendhagyó módon jelenítik meg a zenekar tagjait, hangszereit, lényegében magát a zenét is.
Feszült pillanatban startolunk: rögtön kezdődik a koncert, a zenészek javában hangolnak. Ezt a folyamatot és a koncert kezdetét írja le a könyv, miközben megpróbálja elmesélni azt is, hogy mit jelent a zene, mi benne a csodálatos. Megmutatja több oldalról, különféle értelmezésekkel és érzéki hasonlatokkal, hogy a hangok miféle atmoszférát képesek teremteni. Megszólal az oboa, hozzá igazodik az első hegedű, jön a klarinét, a fuvola, majd a fagott, a trombita, a kürt és a többi hangszer egymás után. A „zűrzavar” különleges harmóniába torkollik, majd megjelenik a karmester, és felteszi a kérdést: „Minden stimmel?”
A szöveg egyszerű, kifejező, mellőzi a mesebeli elemeket, hiszen semmiképp nem mese ez. Nehéz lenne meghatározni a célközönségét is, a kiadó sem teszi. Tény: bárkit megragadhat, a legkisebbeket éppúgy, mint a felnőtteket. Az is biztos, hogy a könyv egyszerű modernsége leszámol a klasszikus képeskönyv ideájával, s tényleg bárkinek segíthet az ízlés alakításában. Ugyanakkor szélsőséges reakciókat is kiválthat! Kell hozzá nyitottság, de hát egy könyvnél ez amúgy is elkerülhetetlen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
