Első anyagával a New York-i kvartett egy csapásra az indie pop elitjében találta magát, azóta pedig még magasabbra jutottak: besöpörtek Grammy-díjakat, sikeres világ körüli turnékat bonyolítottak le, albumaik pedig rendre az amerikai lemezlista tetején landolnak.
A most megjelent Only God Was Above Uson a zenekari tagok újra egymásra találtak. A Vampire Weekend előző anyaga, a 2019-es Father of the Bride ugyanis a frontember Ezra Koenig szólólemeze volt, most viszont újra együtt dolgozott társaival, egy dal erejéig pedig még az egykori billentyűs, Rostam Batmanglij is beült a produceri székbe. Az együttes zenei DNS-e olyannyira változatlan, hogy az új anyag több helyen is egyértelműen visszautal az első lemez időszakára: a Connect például a Mansard Roof dobtémáját hasznosítja újra, a Classical fő motívuma pedig a Bryn című dalt idézi. Ami változott: a korábbi szellős hangszerelések helyét most jóval túlzsúfoltabb hangkép vette át; Bachot idéző zongorafutamok, recsegős hiphop beatek, nagyzenekaros betétek gondoskodnak róla, hogy minden dal teljesen más környezetben érjen véget, mint ahogy elkezdődött. Ez furcsa kontrasztot alkot Koenig egyszerűségre törekvő dallamaival, és bár elsőre az Only God Was Above Us botrányos katyvasznak is tűnhet, apránként hallgatva kiderül, hogy mindennek megvan a maga funkciója.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
