Visszhang: tévésorozat

Isten hozott a Chippendalesben

Visszhang

Robert Siegel (Pam & Tommy) sorozatában minden adott a sikerhez, vér, pénz és meztelen férfiak.

Somen „Steve” Banerjee (Kumail Nanjiani) Mumbai­ból vándorol Amerikába, ahol eleinte benzinkutasként dolgozik. Néhány év alatt annyit spórol össze, hogy megvalósíthatja álmát: os­táblaklubot nyithat Los Angelesben. Ám a társasjátékra épülő modell nem lesz olyan népszerű, mint képzelte. Egy melegbár meglátogatása után megvilágosodik; inkább férfisztriptízklubot indít nők számára. A Chippendales felfuttatásához megnyeri a neves koreográfust, Nick De Noiát (Murray Bartlett), ám kettejük egója nem fér meg egy csárdában. De Noia elindítja saját hasonló vállalkozását, és rivalizálásuk hamar véres fordulatot vesz.

A true crime és a szexipari-történelmi tematika (A piszkos vonal, Fülledt utcák) ötvözése sokat ígér, de Siegel minden igyekezete ellenére sem tud mélyre ásni Banerjee szinte tankönyvbe illő felemelkedés-bukás történetében. Bele-belekóstol a rasszizmus, a megfordított női/meleg férfi tekintet, a kizsákmányolás forró témáiba, de a rövidke minisorozat feléig a hangnem túlzottan könnyed marad, így az elkövetkezendő sötétebb epizódok súlyukat vesztik. A formátum szabta korlátok miatt a sorozat öles léptekkel halad a kibontakozásban, ami szintén a drámai feszültség építésének ellenében dolgozik. Érdeklődésünket tényleg csupán a látványos vetkőzések és bulváros magánéleti fordulatok tartják ébren, és talán csak a finálé után ébredünk rá, hogy alig van valami a csillogás mögött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.