Visszhang: tévésorozat

Isten hozott a Chippendalesben

Visszhang

Robert Siegel (Pam & Tommy) sorozatában minden adott a sikerhez, vér, pénz és meztelen férfiak.

Somen „Steve” Banerjee (Kumail Nanjiani) Mumbai­ból vándorol Amerikába, ahol eleinte benzinkutasként dolgozik. Néhány év alatt annyit spórol össze, hogy megvalósíthatja álmát: os­táblaklubot nyithat Los Angelesben. Ám a társasjátékra épülő modell nem lesz olyan népszerű, mint képzelte. Egy melegbár meglátogatása után megvilágosodik; inkább férfisztriptízklubot indít nők számára. A Chippendales felfuttatásához megnyeri a neves koreográfust, Nick De Noiát (Murray Bartlett), ám kettejük egója nem fér meg egy csárdában. De Noia elindítja saját hasonló vállalkozását, és rivalizálásuk hamar véres fordulatot vesz.

A true crime és a szexipari-történelmi tematika (A piszkos vonal, Fülledt utcák) ötvözése sokat ígér, de Siegel minden igyekezete ellenére sem tud mélyre ásni Banerjee szinte tankönyvbe illő felemelkedés-bukás történetében. Bele-belekóstol a rasszizmus, a megfordított női/meleg férfi tekintet, a kizsákmányolás forró témáiba, de a rövidke minisorozat feléig a hangnem túlzottan könnyed marad, így az elkövetkezendő sötétebb epizódok súlyukat vesztik. A formátum szabta korlátok miatt a sorozat öles léptekkel halad a kibontakozásban, ami szintén a drámai feszültség építésének ellenében dolgozik. Érdeklődésünket tényleg csupán a látványos vetkőzések és bulváros magánéleti fordulatok tartják ébren, és talán csak a finálé után ébredünk rá, hogy alig van valami a csillogás mögött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.