Visszhang: tévésorozat

Isten hozott a Chippendalesben

Visszhang

Robert Siegel (Pam & Tommy) sorozatában minden adott a sikerhez, vér, pénz és meztelen férfiak.

Somen „Steve” Banerjee (Kumail Nanjiani) Mumbai­ból vándorol Amerikába, ahol eleinte benzinkutasként dolgozik. Néhány év alatt annyit spórol össze, hogy megvalósíthatja álmát: os­táblaklubot nyithat Los Angelesben. Ám a társasjátékra épülő modell nem lesz olyan népszerű, mint képzelte. Egy melegbár meglátogatása után megvilágosodik; inkább férfisztriptízklubot indít nők számára. A Chippendales felfuttatásához megnyeri a neves koreográfust, Nick De Noiát (Murray Bartlett), ám kettejük egója nem fér meg egy csárdában. De Noia elindítja saját hasonló vállalkozását, és rivalizálásuk hamar véres fordulatot vesz.

A true crime és a szexipari-történelmi tematika (A piszkos vonal, Fülledt utcák) ötvözése sokat ígér, de Siegel minden igyekezete ellenére sem tud mélyre ásni Banerjee szinte tankönyvbe illő felemelkedés-bukás történetében. Bele-belekóstol a rasszizmus, a megfordított női/meleg férfi tekintet, a kizsákmányolás forró témáiba, de a rövidke minisorozat feléig a hangnem túlzottan könnyed marad, így az elkövetkezendő sötétebb epizódok súlyukat vesztik. A formátum szabta korlátok miatt a sorozat öles léptekkel halad a kibontakozásban, ami szintén a drámai feszültség építésének ellenében dolgozik. Érdeklődésünket tényleg csupán a látványos vetkőzések és bulváros magánéleti fordulatok tartják ébren, és talán csak a finálé után ébredünk rá, hogy alig van valami a csillogás mögött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.