Visszhang: tévésorozat

Isten hozott a Chippendalesben

Visszhang

Robert Siegel (Pam & Tommy) sorozatában minden adott a sikerhez, vér, pénz és meztelen férfiak.

Somen „Steve” Banerjee (Kumail Nanjiani) Mumbai­ból vándorol Amerikába, ahol eleinte benzinkutasként dolgozik. Néhány év alatt annyit spórol össze, hogy megvalósíthatja álmát: os­táblaklubot nyithat Los Angelesben. Ám a társasjátékra épülő modell nem lesz olyan népszerű, mint képzelte. Egy melegbár meglátogatása után megvilágosodik; inkább férfisztriptízklubot indít nők számára. A Chippendales felfuttatásához megnyeri a neves koreográfust, Nick De Noiát (Murray Bartlett), ám kettejük egója nem fér meg egy csárdában. De Noia elindítja saját hasonló vállalkozását, és rivalizálásuk hamar véres fordulatot vesz.

A true crime és a szexipari-történelmi tematika (A piszkos vonal, Fülledt utcák) ötvözése sokat ígér, de Siegel minden igyekezete ellenére sem tud mélyre ásni Banerjee szinte tankönyvbe illő felemelkedés-bukás történetében. Bele-belekóstol a rasszizmus, a megfordított női/meleg férfi tekintet, a kizsákmányolás forró témáiba, de a rövidke minisorozat feléig a hangnem túlzottan könnyed marad, így az elkövetkezendő sötétebb epizódok súlyukat vesztik. A formátum szabta korlátok miatt a sorozat öles léptekkel halad a kibontakozásban, ami szintén a drámai feszültség építésének ellenében dolgozik. Érdeklődésünket tényleg csupán a látványos vetkőzések és bulváros magánéleti fordulatok tartják ébren, és talán csak a finálé után ébredünk rá, hogy alig van valami a csillogás mögött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.