Mire azonban a punkból a hetvenes évek második felében valódi mozgalom lett, az énekes már csíkos matrózpólóban adta elő az ’50-es évek rock and rolljából táplálkozó nosztalgikus-történetmesélős dalait. Legnagyobb sikereit a kilencvenes években aratta, amikor vicces akusztikus gitáros performance-aival rendszeres vendége volt az amerikai késő esti beszélgetős műsoroknak, illetve ő volt a Keresd a nőt! című film fán csücsülő trubadúrja is. Richmant azonban a hírnév és a pénz nem nagyon izgatta, és önszántából maradt kis helyeken játszó, kultikus dalszerző. Így az utóbbi időben született lemezeit kizárólag a koncertjein és a Bandcampen lehetett beszerezni, új albuma viszont végre nagyobb hírverést kapott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
