visszhang: könyv

Joseph Campbell – Bill Moyers: A mítosz hatalma

Visszhang

A társadalom peremén élő hős egy nap találkozik egy öreg tanítómesterrel, aki kalandra hívja, amelyhez kap valami varázstárgyat.

Küldetésén szövetségeseket szerez, megküzd a fő gonosszal, de a győzelem előtt saját magát kell legyőznie. Ismerős a forgatókönyv? Nem, ez nem a Harry Potter, nem is a Csillagok háborúja, sem Az Oroszlánkirály vagy A Gyűrűk Ura. Hanem mind, egyszerre.

A recept jóval a mozgókép feltalálása előtt is megvolt már. Ebben az interjúkötetben Bill Moyers újságíró és Joseph Campbell mítoszkutató 1985–1986-os beszélgetéseit rögzíti arról, hogy mi szükségünk van ezekre a mesékre. És innen szükségszerűen jutnak odáig, hogy milyenek vagyunk mi, emberek egyenként, illetve a társadalom tagjaiként. Campbell a nagy világvallások mellett a törzsi rítusokra is kitér. Nem térít, nem foglal állást, nem prédikál. Szövegéből persze sok olyan idézetet is ki­emelhetnénk, amelyet bármelyik spiritizmusrajongó magára tetoválhatna, de aztán mindenre csípőből hoz példát mondjuk a navahó indiánoktól, hogy rögtön Jézussal folytassa, majd a klasszikus irodalmat és filozófiát kombinálja az Arthur-mondakörrel, meg persze a Csillagok háborújával. A beszerezhetetlen első kiadás után megújult külsővel elérhető ez a gondolatébresztő, aktualitásából nem veszítő beszélgetés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.