Visszhang: lemez

Keith Jarrett – C. P. E. Bach

Württemberg Sonatas

Visszhang

A legendás jazz-zongorista hat éve nem állt közönség elé, 2020-ban pedig az is kiderült, hogy két agyvérzés után jelentkező féloldali paralízis miatt vissza kell vonulnia.

Ezek a nagyszerű felvételek – bár csak most jelentek meg – 1994-ben készültek, mindössze pár évvel azután, hogy felvette az idősebb Bach két megbecsült sorozatát, a Das Wohltemperierte Klaviert és a Goldberg-variációkat. Ezt követően fordult a fiú felé: Carl Philipp Emanuel „nagyvilágibb”, kitárulkozó billentyűs zenéjéről azt mondta, a csembalós változatok után megkívánt egy zongorás felvételt.

Jarrett interpretációja kétségkívül magával ragadó, pontosságával és fegyelmével klasszikus pianisták sorát szégyeníti meg. Néha úgy tűnik, mintha ezekben a művekben, amelyek már a korai klasszikához tartoznak, azt a mérnöki nyugalmat érvényesítené, amely inkább Johann Sebastian zenéjére jellemző. Ez olykor jól sül el, mert kiemeli a zeneszerző gyönyörű dallamait, máskor viszont nem érvényesíti az akkoriban divatos empfindsamer Stil (érzékeny stílus) jegyeit, a szeszélyes dinamikát és a váratlan tónusváltásokat. A lemezfüzetből nem derül ki, hogy milyen hangszeren játszik a zongorista – talán a szeretett Bösendorferén? –, de hallatszik, hogy a fortepiano kopogósabb, visszhangtalanabb hangszínét igyekszik előállítani. A végeredmény elegáns, tükörsima és különösen líraiságában megkapó, méltó az alulértékelt zeneszerzőhöz, akit máig kitakar J. S. Bach árnyéka, pedig maga Mozart írta róla: „Ő az atya, és mi mindannyian gyerekek vagyunk.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.