Mellette vérbe fagyva fekszik a ház úrnője, Marguerite Benham (Sophie Cookson), a könyvtárban pedig George Benham, aki a rasszok hierarchiájának „tudományos” kutatásával szerzett hírnevet magának. Érzékeny periódusban járunk: a brit birodalom épp csak eltörölte a rabszolgaságot, ám a jogi kiskapuk még engedik, hogy a gyarmati alattvalókat változatlanul szolgasorban tartsák. Frannie helyzete kivételes, hiszen az otthonául szolgáló jamaicai ültetvényen tanulhat, de közben asszisztálnia kell a kutatásokban, amelyek épp a feketék alsóbbrendűségét hivatottak bizonyítani.
Sara Collins saját gazdag, fordulatos első regényét adaptálta képernyőre. Műve egyszerre kiszámíthatatlan krimi és leszbikus szerelmi dráma, nem kínpornóra vagy könnyfakasztásra hajt, a tragikus fordulatait derű, vágy és pajkos humor fűszerezi. Felfedezhetjük, hogy a fekete rabszolgák „félfelszabadulásában” mennyi ambivalens ösvény létezik az önérvényesítésre és a kizsákmányolásra, s milyen zavaros a sóvárgás és az undor összefonódása a rasszizmusban. Sarah Waters regényei és a belőlük készült sorozatok már elkezdték feltérképezni a viktoriánus éra láthatatlanná tett queer világát, Collins mindezt a rassz és a gyarmatosítás hatásainak beemelésével gazdagítja. A sorozat jobbára tartja a feszes ritmust, Cookson és Spence érzékeny összhangja is stimmel, csak néha tévelyedünk a hegyi beszédek és az édeskés megoldások irányába.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
