Szilvay Máté: Rakéták, szintik, istenek
Űrállomást és egy hatalmas, mindent behálózó orgonát egyszerre idéz meg Jeli Sára Luca futurisztikus díszlete.
Űrállomást és egy hatalmas, mindent behálózó orgonát egyszerre idéz meg Jeli Sára Luca futurisztikus díszlete.
Rég láttunk, s rég szerettünk már ennyire undok képű hőst, s még régebben annyira szerethető III. Richárdot, mint Aubrey Plaza, Emily megformálója, ebben a kellemesen indie hangulatú műben.
A fodrász segít az anyjának értelmileg sérült fiatalokra vigyázni az uszodában, és megtetszik neki az egyik fiú.
Ha egy pillanatra beleképzeljük magunkat abba a disztópikus helyzetbe, amelyben rossz világ jár az alkotói szabadságra az Egyesült Államokban, s valamiféle ízlésrendőrség elkapja Taylor Sheridant (a Yellowstone-univerzum atyját), és száműzik Ausztráliába, nos, akkor is ugyanazt a helyzetet kell megélnünk, mintha most csak szimplán bekapcsoljuk a tévét.
Október elején jelent meg 300 példányban, rövid idő alatt el is fogyott a Trabant nagylemeze.
A fordítói megjegyzésekből kiderül, hogy az eredeti kiadásnak egynemű fekete volt a borítója, mint egy lezárt szoba.
Még mindig nem unjuk a noirokat, pedig a streaming szolgáltatók láthatóan mindent megtesznek ezért.
Figyelmet parancsoló felütés: ezekre a Brahms-balladákra szokták mondani, hogy a nyitott kvintekkel és oktávokkal mitikus, „ossziáni” hangot idéznek.
Az idei év egyik legnagyobb horror meglepetésében egy tévés talkshow-ban idézik meg az ördögöt, és a stúdióban elszabadul a pokol.
„Tájékoztatni, oktatni, szórakoztatni” – így fordítható le a Public Service Broadcasting első albumának címe.
Páratlan az az alkotói szorgalom, amely az ausztrál popikon működését jellemzi ebben az évtizedben.
Bámulatos mélységeket rejtenek Arnold Schönberg Pierrot Lunaire című művének rétegei.
A regény alcíme „road movie”-t ígér, a nehézkes indulás után azonban hamar kiderül: valójában nem megyünk sehová.