Visszhang: tévésorozat

Nemezis

  • - ts -
  • 2024. október 23.

Visszhang

A pénzvilág maga a háttérhatalom, s mindenki a zsebében van – alapjáraton.

Ám amikor túlságosan elszemtelenedik, jönnek a pár csenevészek, s megpróbálják rendes kerékvágásába billenteni a közös szekeret. Teszik ezt most épp Hollandiában.

Fura képződmény ez a sorozat, a PC jelrendszerével udvarol a konteók híveinek, mintegy folyamatos harcban saját arányérzékével. A pár csenevész hős mind nő, az összes gonosz férfi, ha véletlenül nő keveredik közéjük, vagy rajtaveszt már az elején, vagy megjavul a döntő pillanatban. Mindennek meggyőző hátteret ad a korszerű irodabútor és modern építészet, úgy a külső, mint a belső.

Az ügyész, a rendőrfelügyelő és a podcaster – a legkiválóbbak – suhan csendes autón és halk kerékpáron, nesztelen léptekkel a háttérhatalom wunderkindjének vagy enfant terrible-jének nyomában (esetleg fordítva). Mindenki szép és érti a dolgát, teszi, amit tennie kell, néha marakodnak is. Rendben lenne ezzel minden, s bizonyára az sem zavar senkit, hogy az első haláleset, majd aztán a továbbiak is mind jó előre borítékolhatók, viszont már a tragikus események legelején ad egy csárdás nagy pofont az egész konstrukciónak, amikor világossá válik (tudniillik, a főcím után), hogy ez az egész, a gaz háttérhatalom és az igyekvő tisztviselők mind egy nagy család. S nem a szó átvitt, hanem anyakönyvi értelmében. A wunderkind is egy igazi kind, a főgonosz meg a kedélyes nagypapi (írjuk az alkotók javára, hogy előbb látjuk rossz bácsiként, mint gügyögve – valamivel). A Nemezist mindennek ellenére könnyű nézni nyolc részen át is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.