Visszhang: lemez

Brahms, Medtner: Reminiscence / Balogh Ádám

Visszhang

Figyelmet parancsoló felütés: ezekre a Brahms-balladákra szokták mondani, hogy a nyitott kvintekkel és oktávokkal mitikus, „ossziáni” hangot idéznek. 

Az 1997-es születésű zongoraművész a nyakuknál fogva ragadja meg ezeket a darabokat, máshogy nem is lehet, hiszen nem ábrándok, fantáziák, hanem kötött formájú elbeszélő költemények, csak éppen történet nélküliek. Még a schumanni líraiságot idéző negyedik ballada, a H-dúrban áradó Andante sem arra született, hogy megnyugtasson, lappangó feszültséget hallunk benne, amit Balogh Ádám türelmesen, ívelt dinamikával és szép billentéssel épít fel.

Sokaknak újdonság lesz a Rachmaninovnál pár évvel fiatalabb orosz komponista, Nyikolaj Medtner neve, akinek zongoraközpontú életműve – tizennégy szonátája, három zongoraversenye, csokornyi kamaraműve – kisebb „újrafelfedezési” hőemelkedést okozott az elmúlt években. Noha a darabjait időnként Emil Gilelsz, Szvjatoszlav Richter vagy Borisz Berezovszkij is műsorra tűzte, Az elfelejtett melódiák című ciklus rászolgál a címére. Nem hálátlan feladat ez a nosztalgikus-szentimentális hangulatú sorozat: egyik-másik tétele Lisztet idézi, olykor pedig Rimszkij-Korszakov egzotikum iránti fogékonyságával találkozunk benne. Balogh Ádám játéka ismét kiegyensúlyozott és átgondolt (a folklórból táplálkozó Danza rustica előadásában egy cseppnyi humort is tartalmaz), s ha egy zongoristának ilyen áttetsző rend uralkodik a fejében, akkor okkal feltételezzük, hogy az ujjai sem vetemednek engedetlenségre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.