Az Ördögi különkiadásnál is rémisztőbb tévétörténeti pillanatot mutat be azonban a Nő a reflektorfényben, hiszen míg az előbbi a „talált szalagos” módszerrel csak játssza, hogy mindez valóság, utóbbi tényleg egy igaz történeten alapul.
Eszerint egy nem túl sikeres színésznő, Cheryl Bradshaw egyfajta utolsó szalmaszálként elvállalja a szerepet egy ciki párkeresős tévéshow-ban. Az 1965-ben induló The Dating Game-ben három, paraván mögé bújt férfi versenyez egy nő kegyeiért. Szexuális töltetű kérdésekre kell minél szórakoztatóbb válaszokat adniuk, végül a nő kiválasztja, ki volt számára a legszimpatikusabb, és csak ezután találkoznak egymással szemtől szemben, végül kapnak egy wellness hétvégét valahol a festői Arkansas-ban.
Bradshaw szereplésekor azonban egy fura alak tűnik fel, aki ráadásul meg is nyeri a műsort: ő Rodney Alcala, egy sorozatgyilkos, aki a valóságban ekkor már túl volt öt nő meggyilkolásán, és kétszer el is kapták fiatalkorúak megrontásáért. A főszerepet alakító Anna Kendrick (Egek ura, Tökéletes hang) első rendezői próbálkozása biztos kézről és még biztosabb ízlésről vall: a díszletektől kezdve a ruhákon át a frizurákig minden tökéletesen megidézi a kort. Bár túl sokáig időzik a tévés kulisszák között, így a thrillerrészletek jóval kevésbé hangsúlyosak vagy emlékezetesek, de a Nő a reflektorfényben így is remekül szemlélteti a női kiszolgáltatottságot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
