Visszhang: film

Nő a reflektorfényben

  • SzSz
  • 2024. október 30.

Visszhang

Az idei év egyik legnagyobb horror meglepetésében egy tévés talkshow-ban idézik meg az ördögöt, és a stúdióban elszabadul a pokol.

Az Ördögi különkiadásnál is rémisztőbb tévétörténeti pillanatot mutat be azonban a Nő a reflektorfényben, hiszen míg az előbbi a „talált szalagos” módszerrel csak játssza, hogy mindez valóság, utóbbi tényleg egy igaz történeten alapul.

Eszerint egy nem túl sikeres színésznő, Cheryl Bradshaw egyfajta utolsó szalmaszálként elvállalja a szerepet egy ciki párkeresős tévé­show-ban. Az 1965-ben induló The Dating Game-ben három, paraván mögé bújt férfi versenyez egy nő kegyeiért. Szexuális töltetű kérdésekre kell minél szórakoztatóbb válaszokat adniuk, végül a nő kiválasztja, ki volt számára a legszimpatikusabb, és csak ezután találkoznak egymással szemtől szemben, végül kapnak egy wellness hétvégét valahol a festői Arkansas-ban.

Bradshaw szereplésekor azonban egy fura alak tűnik fel, aki rá­adásul meg is nyeri a műsort: ő Rodney Alcala, egy sorozatgyilkos, aki a valóságban ekkor már túl volt öt nő meggyilkolásán, és kétszer el is kapták fiatalkorúak megrontásáért. A főszerepet alakító Anna Kendrick (Egek ura, Tökéletes hang) első rendezői próbálkozása biztos kézről és még biztosabb ízlésről vall: a díszletektől kezdve a ruhákon át a frizurákig minden tökéletesen megidézi a kort. Bár túl sokáig időzik a tévés kulisszák között, így a thrillerrészletek jóval kevésbé hangsúlyosak vagy emlékezetesek, de a Nő a reflektorfényben így is remekül szemlélteti a női kiszolgáltatottságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.