A Spotify-on és a bandcampen azonban meghallgatható, sőt utóbbin digitális változatban (veszteségmentes fájl formátumban) minimum 25 fontért megvásárolható.
A nyolcvanas évek első felében létezett formáció már rövid működése alatt is elérte a kultzenekari státuszt. Ehhez a produktum mellett hozzájárult az őket körüllengő atmoszféra elérhetetlenségükről, visszahúzódásukról; szobazenekarként élőben mindössze négyszer léptek föl, számaikat jórészt házilag rögzített kazettákon adták tovább ismerőseiknek. Mégis, zenéjük az agyonmásolt- és hallgatott újabb kazettákon rövid időn belül elterjedt szerte az országban az erre fogékony hallgatók körében. A három alapító (Méhes Marietta, Lukin Gábor, Vető János) egyike (Lukin), valamint az állandó tagnak tekinthető Víg Mihály vagy az alkalmanként bedolgozó Másik János zenei képzettségben magasan kilógott az underground szcénában; aligha véletlen tehát, hogy a Trabant összehasonlíthatatlanul melankolikus, depresszív zenei világa olyannyira telibe találta a késő Kádár-kor kilátástalanságától, bezártságától szenvedők frusztrált életérzését.
Az együttesnek egyetlen hivatalos kiadványa volt, az a kislemez, amelyet a Méhes Marietta főszereplésével készült Eszkimó asszony fázik című filmben elhangzott Trabant-dalokból válogattak össze. Vető János április végén a langolo.hu-n beszélt először arról, hogy Samuel Kilcoyne az angol „minden-ellenes” purge.xxx kiadótól egy budapesti pincében talált rá a kislemezre, amely valósággal letaglózta. Hamarosan eljutott Lukin Gáborig, aki az alapítók felhatalmazása alapján a Trabant anyagát kezeli. (És aki eddig egyszer sem járult hozzá e zenék publikálásához; ehhez amúgy a legközelebb a Magyar Narancs került 1998-ban, a végül sikertelen próbálkozás történetét Szőnyei Tamás írta meg 2002-ben a lapban.)
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
