Visszhang: lemez

Trabant: Trabant

Visszhang

Október elején jelent meg 300 példányban, rövid idő alatt el is fogyott a Trabant nagylemeze.

A Spotify-on és a bandcampen azonban meghallgatható, sőt utóbbin digitális változatban (veszteségmentes fájl formátumban) minimum 25 fontért megvásárolható.

A nyolcvanas évek első felében létezett formáció már rövid működése alatt is elérte a kultzenekari státuszt. Ehhez a produktum mellett hozzájárult az őket körüllengő atmoszféra elérhetetlenségükről, visszahúzódásukról; szobazenekarként élőben mindössze négyszer léptek föl, számaikat jórészt házilag rögzített kazettákon adták tovább ismerőseiknek. Mégis, zenéjük az agyonmásolt- és hallgatott újabb kazettákon rövid időn belül elterjedt szerte az országban az erre fogékony hallgatók körében. A három alapító (Méhes Marietta, Lukin Gábor, Vető János) egyike (Lukin), valamint az állandó tagnak tekinthető Víg Mihály vagy az alkalmanként bedolgozó Másik János zenei képzettségben magasan kilógott az underground szcénában; aligha véletlen tehát, hogy a Trabant összehasonlíthatatlanul melankolikus, depresszív zenei világa olyannyira telibe találta a késő Kádár-kor kilátástalanságától, bezártságától szenvedők frusztrált életérzését.

Az együttesnek egyetlen hivatalos kiadványa volt, az a kislemez, amelyet a Méhes Marietta főszereplésével készült Eszkimó asszony fázik című filmben elhangzott Trabant-dalokból válogattak össze. Vető János április végén a langolo.hu-n beszélt először arról, hogy Samuel Kilcoyne az angol „minden-ellenes” purge.xxx kiadótól egy budapesti pincében talált rá a kislemezre, amely valósággal letaglózta. Hamarosan eljutott Lukin Gáborig, aki az alapítók felhatalmazása alapján a Trabant anyagát kezeli. (És aki eddig egyszer sem járult hozzá e zenék publikálásához; ehhez amúgy a legközelebb a Magyar Narancs került 1998-ban, a végül sikertelen próbálkozás történetét Szőnyei Tamás írta meg 2002-ben a lapban.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.