Visszhang: lemez

Trabant: Trabant

Visszhang

Október elején jelent meg 300 példányban, rövid idő alatt el is fogyott a Trabant nagylemeze.

A Spotify-on és a bandcampen azonban meghallgatható, sőt utóbbin digitális változatban (veszteségmentes fájl formátumban) minimum 25 fontért megvásárolható.

A nyolcvanas évek első felében létezett formáció már rövid működése alatt is elérte a kultzenekari státuszt. Ehhez a produktum mellett hozzájárult az őket körüllengő atmoszféra elérhetetlenségükről, visszahúzódásukról; szobazenekarként élőben mindössze négyszer léptek föl, számaikat jórészt házilag rögzített kazettákon adták tovább ismerőseiknek. Mégis, zenéjük az agyonmásolt- és hallgatott újabb kazettákon rövid időn belül elterjedt szerte az országban az erre fogékony hallgatók körében. A három alapító (Méhes Marietta, Lukin Gábor, Vető János) egyike (Lukin), valamint az állandó tagnak tekinthető Víg Mihály vagy az alkalmanként bedolgozó Másik János zenei képzettségben magasan kilógott az underground szcénában; aligha véletlen tehát, hogy a Trabant összehasonlíthatatlanul melankolikus, depresszív zenei világa olyannyira telibe találta a késő Kádár-kor kilátástalanságától, bezártságától szenvedők frusztrált életérzését.

Az együttesnek egyetlen hivatalos kiadványa volt, az a kislemez, amelyet a Méhes Marietta főszereplésével készült Eszkimó asszony fázik című filmben elhangzott Trabant-dalokból válogattak össze. Vető János április végén a langolo.hu-n beszélt először arról, hogy Samuel Kilcoyne az angol „minden-ellenes” purge.xxx kiadótól egy budapesti pincében talált rá a kislemezre, amely valósággal letaglózta. Hamarosan eljutott Lukin Gáborig, aki az alapítók felhatalmazása alapján a Trabant anyagát kezeli. (És aki eddig egyszer sem járult hozzá e zenék publikálásához; ehhez amúgy a legközelebb a Magyar Narancs került 1998-ban, a végül sikertelen próbálkozás történetét Szőnyei Tamás írta meg 2002-ben a lapban.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.