Terület

Ha egy pillanatra beleképzeljük magunkat abba a disztópikus helyzetbe, amelyben rossz világ jár az alkotói szabadságra az Egyesült Államokban, s valamiféle ízlésrendőrség elkapja Taylor Sheridant (a Yellowstone-univerzum atyját), és száműzik Ausztráliába, nos, akkor is ugyanazt a helyzetet kell megélnünk, mintha most csak szimplán bekapcsoljuk a tévét.

Magyarul mindkét esetben ugyanaz lenne a műsor. Napjainkban játszódó western, amelyben egy család harcol mindenki ellen marhái és földje megtartásáért, miközben belviszályok is marják.

Minderre két dolgot lehet mondani: egyfelől az ausztrál western távolról sem ritka és egzotikus madár, másfelől Taylor Sheridan nem talált fel soha semmit, a Yellowstone úgy született, hogy nevezett összetolta a Dallast A keresztapával, s elvitte Montanába. A jelen műalkotás létrehozói pedig felíratták valami zugfelcserrel mind­ennek a receptjét, és pénzt, paripát, fegyvert és talentumot sem kispórolva belőle, kikeverték újra. Teljesen rendesen. Amit látunk, ausztrál termék ugyan, de semmiben sem lenne másmilyen, ha amerikai lenne. Ugyanezek a figurák kavarnának ugyanilyen tájban, épp ennyi naplemente lenne meg marha, s minden a bevett dramaturgia szerint haladna előre. Okkal kérdezhetjük, hogy mindez mi végre? Ám az okkal feltett kérdésekre is léteznek előre gyártott, mégis ehető válaszok. Az egyik az, hogy az ilyesmit bizonyítottan sokan szeretik. Frissen is (bár arra már senki nem emlékszik), meg felmelegítve is. Ilyenformán a Területet is simán le lehet darálni, s a további évadai is borítékolhatók.