Visszhang: tévésorozat

Terület

  • - ts -
  • 2024. október 30.

Visszhang

Ha egy pillanatra beleképzeljük magunkat abba a disztópikus helyzetbe, amelyben rossz világ jár az alkotói szabadságra az Egyesült Államokban, s valamiféle ízlésrendőrség elkapja Taylor Sheridant (a Yellowstone-univerzum atyját), és száműzik Ausztráliába, nos, akkor is ugyanazt a helyzetet kell megélnünk, mintha most csak szimplán bekapcsoljuk a tévét.

Magyarul mindkét esetben ugyanaz lenne a műsor. Napjainkban játszódó western, amelyben egy család harcol mindenki ellen marhái és földje megtartásáért, miközben belviszályok is marják.

Minderre két dolgot lehet mondani: egyfelől az ausztrál western távolról sem ritka és egzotikus madár, másfelől Taylor Sheridan nem talált fel soha semmit, a Yellowstone úgy született, hogy nevezett összetolta a Dallast A keresztapával, s elvitte Montanába. A jelen műalkotás létrehozói pedig felíratták valami zugfelcserrel mind­ennek a receptjét, és pénzt, paripát, fegyvert és talentumot sem kispórolva belőle, kikeverték újra. Teljesen rendesen. Amit látunk, ausztrál termék ugyan, de semmiben sem lenne másmilyen, ha amerikai lenne. Ugyanezek a figurák kavarnának ugyanilyen tájban, épp ennyi naplemente lenne meg marha, s minden a bevett dramaturgia szerint haladna előre. Okkal kérdezhetjük, hogy mindez mi végre? Ám az okkal feltett kérdésekre is léteznek előre gyártott, mégis ehető válaszok. Az egyik az, hogy az ilyesmit bizonyítottan sokan szeretik. Frissen is (bár arra már senki nem emlékszik), meg felmelegítve is. Ilyenformán a Területet is simán le lehet darálni, s a további évadai is borítékolhatók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.