Visszhang: tévésorozat

Terület

  • - ts -
  • 2024. október 30.

Visszhang

Ha egy pillanatra beleképzeljük magunkat abba a disztópikus helyzetbe, amelyben rossz világ jár az alkotói szabadságra az Egyesült Államokban, s valamiféle ízlésrendőrség elkapja Taylor Sheridant (a Yellowstone-univerzum atyját), és száműzik Ausztráliába, nos, akkor is ugyanazt a helyzetet kell megélnünk, mintha most csak szimplán bekapcsoljuk a tévét.

Magyarul mindkét esetben ugyanaz lenne a műsor. Napjainkban játszódó western, amelyben egy család harcol mindenki ellen marhái és földje megtartásáért, miközben belviszályok is marják.

Minderre két dolgot lehet mondani: egyfelől az ausztrál western távolról sem ritka és egzotikus madár, másfelől Taylor Sheridan nem talált fel soha semmit, a Yellowstone úgy született, hogy nevezett összetolta a Dallast A keresztapával, s elvitte Montanába. A jelen műalkotás létrehozói pedig felíratták valami zugfelcserrel mind­ennek a receptjét, és pénzt, paripát, fegyvert és talentumot sem kispórolva belőle, kikeverték újra. Teljesen rendesen. Amit látunk, ausztrál termék ugyan, de semmiben sem lenne másmilyen, ha amerikai lenne. Ugyanezek a figurák kavarnának ugyanilyen tájban, épp ennyi naplemente lenne meg marha, s minden a bevett dramaturgia szerint haladna előre. Okkal kérdezhetjük, hogy mindez mi végre? Ám az okkal feltett kérdésekre is léteznek előre gyártott, mégis ehető válaszok. Az egyik az, hogy az ilyesmit bizonyítottan sokan szeretik. Frissen is (bár arra már senki nem emlékszik), meg felmelegítve is. Ilyenformán a Területet is simán le lehet darálni, s a további évadai is borítékolhatók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.