Garbage: No Gods No Masters
Poptörténeti pillanat lehetett, amikor Steve Marker amerikai gitáros 1994-ben megpillantotta az MTV 120 Minutes című műsorában a skót Angelfish posztpunk/goth együttes egyetlen klipjét (Suffocate Me).
Poptörténeti pillanat lehetett, amikor Steve Marker amerikai gitáros 1994-ben megpillantotta az MTV 120 Minutes című műsorában a skót Angelfish posztpunk/goth együttes egyetlen klipjét (Suffocate Me).
Már az is méltó volna figyelmünkre, ha az idén 72-t betöltött zenész (Kolinda, Makám, Pangea, Tin-Tin Quartet, Ektar, Trio Squelini) és színházi alkotó (Orfeo, Stúdió K, Hólyagcirkusz) karcolatait csak az életműve támasztaná meg.
„Ez egy zömmel igaz történet, mely hazugságon alapul” – állítja a kezdő felirat.
A zenetörténetben fontosak a jelképes vagy valódi kézfogások, amelyek két gondolkodásmód összekapcsolódását, a fejlődés folytonosságát jelzik: az egyik legemlékezetesebb az a termékenyítő szellemi befolyás, amelyet Beethoven zenéje gyakorolt Liszt Ferencre.
Az egykori gyerekszínésznek, a Mesternek nincsenek nagy tervei: alkoholista akar maradni, és ki szeretne kopni a kollektív emlékezetből úgy, hogy azért mindennap ingyen ihasson a krakkói Irodában.
Az enyhén pösze Isaac Brock vezette, portlandi székhelyű Modest Mouse nevét a 2004-es Good News for People Who Love Bad News album emelte be a mainstreambe.
Bérczesi Róbert zenekara utoljára közel másfél éve lépett fel Budapesten, a Papp László Sportarénában még pont meg tudták ünnepelni a 20. születésnapjukat a járvány kitörése előtt.