A három évvel későbbi, Johnny Marr-ral rögzített We Were Dead Before the Ship Even Sank pedig már a Billboard No. 1 pozícióig is eljutott. A Strangers to Ourselves című folytatás végül csak 2015-ben jelent meg, és ahhoz képest most viszonylag hamar, „mindössze” hat év kihagyás után itt a hetedik, The Golden Casket című lemez. A frontember kevésbé gitárcentrikus albumot szeretett volna, de azért elég sokat lehet hallani a hathúrost, ugyanakkor a korábbi anyagokhoz képest egyértelműen több az elektronika. A Modest Mouse továbbra is a nehezen behatárolható art-rockos vonalon mozog, félúton a kommersz és az elvont tartományok között. Megkapjuk a szokásos védjegyeket: az ismételgetős szövegeket, a természeti motívumokat, ráadásul Brock a szövegekben rengeteg különböző állatot sorol fel. Akad némi üresjárat (az egyaránt túl hosszú és döcögős Wooden Soldierst és Transmitting Receivinget nem volt jó húzás egymás mellé tenni az album közepére), de a többi dal feledteti ezt a malőrt. A Walking and Running gitárfináléja parádés, a Lace Your Shoesban Brock meghatóan énekel a kisgyerekeinek, a Japanese Trees és a Back to the Middle színtiszta posztpunk, a Leave a Light On meg mintha valami izgalmas sci-fi betétdala lenne. A csúcsdal pedig a New Order-es, monumentális kórussal bíró We Are Between, amelyből simán lehetne sláger, ha még olyan korban élnénk, ahol a gitárzenekaroknak lenne keresnivalójuk a kislemezlistákon.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
