Visszhang: dokumentumfilm

Zappa

  • 2021. június 30.

Visszhang

Egy kiemelkedő életművet létrehozó alkotó portréfilmjét mint filmet, sosem a mű teszi figyelemre érdemessé, hanem az élet.

Vagy – optimális esetben – a kettő egymásra hatásának, netán egységének felmutatása. Frank Zappa életeseményeinek archív felvételekkel bőven megtámogatott ismertetése, alkotótársainak, kritikusainak elragadtatott, özvegyének érzelmes és megbocsátó beszámolói, illetve magának Zappának beidézett interjúfelvételei – vagyis Alex Winter (A showbiznisz gyermekei) dokumentumfilmje – nem kínál(nak) efféle nézőpontot.

A film végén egy kivételesen tehetséges, provokatív, sokoldalú és termékeny alkotó (a hagyatékból is 53 nagylemezt állítottak össze) képe rajzolódik ki: hitelesen – a leg­eredetibb zeneszerzők közé tartozó Zappa valódi művész volt a sok híresség között. De ezt eddig is tudtuk. Magánéletének körbecélozgatása sem tartogat meglepetéseket: az önmegtartóztatás nem egy sztár­tulajdonság. Az is érthető, hogy Zappa kortárs zeneszerzői jelentőségét igyekeznek bizonygatni, végül is fia a producer. Viszont a rendező unos-untalan gyors (ám sokáig tartó), és jóindulatúan asszociatívnak nevezhető montázsokkal óhajtja érzékeltetni az alkotó energiák tobzódását. A nézői agy az első néhány alkalommal még ösztönösen jelentést tulajdonít az egymásra hányt B filmes, bábfilmes, híradós kép­koc­kák­nak, családi és koncertfelvételek fragmentumainak, aztán idegesíteni kezdi a mechanikusan alkalmazott látóideg-bombázás, végül ráun, felismerve, hogy az egész villódzás az ötlettelenség elrejtéséről szól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.