Visszhang: dokumentumfilm

Zappa

  • 2021. június 30.

Visszhang

Egy kiemelkedő életművet létrehozó alkotó portréfilmjét mint filmet, sosem a mű teszi figyelemre érdemessé, hanem az élet.

Vagy – optimális esetben – a kettő egymásra hatásának, netán egységének felmutatása. Frank Zappa életeseményeinek archív felvételekkel bőven megtámogatott ismertetése, alkotótársainak, kritikusainak elragadtatott, özvegyének érzelmes és megbocsátó beszámolói, illetve magának Zappának beidézett interjúfelvételei – vagyis Alex Winter (A showbiznisz gyermekei) dokumentumfilmje – nem kínál(nak) efféle nézőpontot.

A film végén egy kivételesen tehetséges, provokatív, sokoldalú és termékeny alkotó (a hagyatékból is 53 nagylemezt állítottak össze) képe rajzolódik ki: hitelesen – a leg­eredetibb zeneszerzők közé tartozó Zappa valódi művész volt a sok híresség között. De ezt eddig is tudtuk. Magánéletének körbecélozgatása sem tartogat meglepetéseket: az önmegtartóztatás nem egy sztár­tulajdonság. Az is érthető, hogy Zappa kortárs zeneszerzői jelentőségét igyekeznek bizonygatni, végül is fia a producer. Viszont a rendező unos-untalan gyors (ám sokáig tartó), és jóindulatúan asszociatívnak nevezhető montázsokkal óhajtja érzékeltetni az alkotó energiák tobzódását. A nézői agy az első néhány alkalommal még ösztönösen jelentést tulajdonít az egymásra hányt B filmes, bábfilmes, híradós kép­koc­kák­nak, családi és koncertfelvételek fragmentumainak, aztán idegesíteni kezdi a mechanikusan alkalmazott látóideg-bombázás, végül ráun, felismerve, hogy az egész villódzás az ötlettelenség elrejtéséről szól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.