Visszhang: könyv

Marcin Świetlicki: Tizenhárom

Visszhang

Az egykori gyerekszínésznek, a Mesternek nincsenek nagy tervei: alkoholista akar maradni, és ki szeretne kopni a kollektív emlékezetből úgy, hogy azért mindennap ingyen ihasson a krakkói Irodában.

Ám a tulajdonosváltással kiderül, hogy eddig sem ingyen ivott, csak nem kérték el az árát. A retródivat jegyében ugyanis ismét adja a tévé A kis mester nyomoz című sorozatot, amelynek ő a főszereplője, és rá akarják venni az emlékiratainak megírására.

Świetlicki, „a krakkói alternatív zenei színtér koronázatlan királya” szépen, részvéttel ír azokról, akik függőségük miatt nem élnek felnőtt életet, mégis ragaszkodnak bizonyos elvekhez meg egy képzelt díszlet némely darabjához, amelyhez önbecsülésük maradéka ragadt. Az olvasó szíve először akkor dobban nagyot, amikor a feslett életű nő, Szotyka azt szeretné, ha a Mester kinyomozná – elvégre régen mintha ilyesmivel foglalkozott volna –, hogy ki volt az a perverz kuncsaft, aki durváskodott vele éjjel, és összefirkálta a testét, merthogy ő nem emlékszik. Krimi ez, kegyetlen, mert szakad benne a májusi eső és hideg van, Benedek pápa Lengyelországba látogat, és gyilkosság is történik, amit nyilván a Mesternek kellene megoldania, ő meg csak végigbotorkál a könyvön, alig vannak józan pillanatai. Mégsem szabad lebecsülni az alkoholistákat – így Świetlicki –, mert lépten-nyomon szembejön velük a régi világból valaki, aki látja még bennük az egykori ép embert. Olyankor pedig felhorgad a hit, hogy újra lehet kezdeni az életet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."