Marcin Świetlicki: Tizenhárom

Az egykori gyerekszínésznek, a Mesternek nincsenek nagy tervei: alkoholista akar maradni, és ki szeretne kopni a kollektív emlékezetből úgy, hogy azért mindennap ingyen ihasson a krakkói Irodában.

Ám a tulajdonosváltással kiderül, hogy eddig sem ingyen ivott, csak nem kérték el az árát. A retródivat jegyében ugyanis ismét adja a tévé A kis mester nyomoz című sorozatot, amelynek ő a főszereplője, és rá akarják venni az emlékiratainak megírására.

Świetlicki, „a krakkói alternatív zenei színtér koronázatlan királya” szépen, részvéttel ír azokról, akik függőségük miatt nem élnek felnőtt életet, mégis ragaszkodnak bizonyos elvekhez meg egy képzelt díszlet némely darabjához, amelyhez önbecsülésük maradéka ragadt. Az olvasó szíve először akkor dobban nagyot, amikor a feslett életű nő, Szotyka azt szeretné, ha a Mester kinyomozná – elvégre régen mintha ilyesmivel foglalkozott volna –, hogy ki volt az a perverz kuncsaft, aki durváskodott vele éjjel, és összefirkálta a testét, merthogy ő nem emlékszik. Krimi ez, kegyetlen, mert szakad benne a májusi eső és hideg van, Benedek pápa Lengyelországba látogat, és gyilkosság is történik, amit nyilván a Mesternek kellene megoldania, ő meg csak végigbotorkál a könyvön, alig vannak józan pillanatai. Mégsem szabad lebecsülni az alkoholistákat – így Świetlicki –, mert lépten-nyomon szembejön velük a régi világból valaki, aki látja még bennük az egykori ép embert. Olyankor pedig felhorgad a hit, hogy újra lehet kezdeni az életet.