Visszhang: koncert

Hiperkarma

Visszhang

Bérczesi Róbert zenekara utoljára közel másfél éve lépett fel Budapesten, a Papp László Sportarénában még pont meg tudták ünnepelni a 20. születésnapjukat a járvány kitörése előtt.

A karantén idején a frontember nem részletezett okok miatt feloszlatta az együttest – immár harmadjára –, és inkább szólóalbumára fókuszált, amely Karanténlemez címmel 2020 decemberében jelent meg. Ezután jelentette be, hogy „még egyszer utoljára” újrakezdi a Hiperkarmát. Eleinte teljesen új felállást tervezett, később azonban meggondolta magát, és több elküldött tagot is visszahívott. Így végül csak a billentyűs és basszusgitáros poszton történt változás, Bacsa Gyulát Koltay Kurszán, Varga Lacát pedig Gerdesits Máté, a Quimby dobosának fia váltotta. A szólógitáros továbbra is Kis Tibor Sztivi, a dobos pedig Hámori Benedek maradt. Nemes Janó helyett, aki az utolsó pár évben fuvolázott és szaxofonozott a koncerteken, nem érkezett más.

Az ötös fogat egy orfűi fesztiválfellépés után mutatkozott be a fővárosban, majdnem két órát játszottak a több ezer fős közönségnek. Bérczesi néhány zavarosabb konferálást leszámítva teljesen összeszedett volt, és a többiek is megmutatták, hogy kiváló zenészek. Gerdesits igazi rocksztár alkat, jó párost alkotnak Sztivivel, akinek szintén minden mozdulatán látszik, hogy imád ekkora színpadon, ennyi ember előtt szerepelni. A számlista közel felét továbbra is az első album dalai tették ki, úgy tűnik, ezeken nem fog az idő. A többi lemez közül a Délibáb volt a még hangsúlyos, az Amondó és a Konyharegény viszont háttérbe szorult, alig egy-két számot vettek elő róluk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.