Azonnal tudta, hogy már csak az érzéki hangú, vörös hajú énekesnő Shirley Manson hiányzik újonnan alakult, Garbage nevű zenekarukból. A többi, mondhatni, már ott virít a rock históriájának aranylapjain, ám hogy nem egy lezárt sztoriról beszélünk, bizonyítja a vadonatúj, csupán a hetedik albumuk, amely erejük, kreativitásuk teljében mutatja őket. Butch Vig zenekarvezető-producer és társai egy kifejezetten keményen megszólaló, dinamikus és közben szándékoltan nyers, néhol roncsolt hangzású albumot raktak össze, a zenéhez tökéletesen passzoló, mélyen politikus, társadalomkritikus, sokszor erőteljesen feminista szövegekkel, amelyeket ezúttal is Mansonnak köszönhetünk. És ha azt gondolnánk, hogy a politikai radikalizmus majd biztosan agyonnyomja a lemezt, jókorát tévedünk: a felütéstől (a Tom Waitsre és a Nine Inch Nailsre egyaránt kacsintó The Man Who Rule the World) egészen a könnyes-érzelmes zárásig (This City Will Kill You) mesterien megírt, összerakott számok sora következik olyan titkos slágerekkel, mint a indie-punk-diszkó Flipping the Bird, a darkwave Wolves vagy a nyaktörő The Creeps. Érdemes meghallgatni az albumhoz mellékelt bónuszkorongot is, rajta albumon még ki nem jött alkalmi számokkal és ihletett feldolgozásokkal, mint David Bowie-tól a Starman vagy éppen Patti Smith és Bruce Springsteen klasszikusa, a Because the Night.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
