Visszhang: lemez

Garbage: No Gods No Masters

  • - minek -
  • 2021. július 7.

Visszhang

Poptörténeti pillanat lehetett, amikor Steve Marker amerikai gitáros 1994-ben megpillantotta az MTV 120 Minutes című műsorában a skót Angelfish posztpunk/goth együttes egyetlen klipjét (Suffocate Me).

Azonnal tudta, hogy már csak az érzéki hangú, vörös hajú énekesnő Shirley Manson hiányzik újonnan alakult, Garbage nevű zenekarukból. A többi, mondhatni, már ott virít a rock históriájának aranylapjain, ám hogy nem egy lezárt sztoriról beszélünk, bizonyítja a vadonatúj, csupán a hetedik albumuk, amely erejük, kreativitásuk teljében mutatja őket. Butch Vig zenekarvezető-producer és társai egy kifejezetten keményen megszólaló, dinamikus és közben szándékoltan nyers, néhol roncsolt hangzású albumot raktak össze, a zenéhez tökéletesen passzoló, mélyen politikus, társadalomkritikus, sokszor erőteljesen feminista szövegekkel, amelyeket ezúttal is Mansonnak köszönhetünk. És ha azt gondolnánk, hogy a politikai radikalizmus majd biztosan agyon­nyomja a lemezt, jókorát tévedünk: a felütéstől (a Tom Waitsre és a Nine Inch Nailsre egyaránt kacsintó The Man Who Rule the World) egészen a könnyes-érzelmes zárásig (This City Will Kill You) mesterien megírt, összerakott számok sora következik olyan titkos slágerekkel, mint a indie-punk-diszkó Flipping the Bird, a darkwave Wolves vagy a nyaktörő The Creeps. Érdemes meghallgatni az albumhoz mellékelt bónuszkorongot is, rajta albumon még ki nem jött alkalmi számokkal és ihletett feldolgozásokkal, mint David Bowie-tól a Starman vagy éppen Patti Smith és Bruce Springsteen klasszikusa, a Because the Night.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."