Videószösszeneteket posztolni a (szponzorok adta biotermékekből álló) diétáról olcsó felvágotton élő követőknek, és feszes feneket ígérni (a DVD-n megvásárolható mozgássor segítségével) életük jobbra fordulását küllemük koreszményhez igazításától remélő lúzereknek.
A dekoratív közösségimédia-sztár azonban saját maga avatárja, valójában a professzionálisan felépített karakterének rabszolgája, a pozitív energiák áradásáról előadott hablaty mögött magány és kétségbeesés van, emberi kapcsolatok helyett üzleti alapú érdekérvényesítés és karriergörcs. Ám a tévében nem az egészséges életmódról faggatják a celebet, hanem a sok felszínes jópofáskodás mellett közzétett szomorú, társtalanságát felpanaszoló posztjáról. Mígnem bekopog hozzá a valóság – egy általa összeveretett zaklató (ijedős nyomoronc, gusztustalan, de ártalmatlan perverz) képében. A film erénye, hogy végig termékeny bizonytalanságban tart az egyes szereplők, főleg a „tömegeket motiváló” főhős motivációi felől: társtalansága túlzott önérvényesítésének következménye, vagy épp fordítva van, és törtetésével kompenzálja a kapcsolatképtelenséget? Valódi szánalom ébred benne a félholtra vert leskelődő iránt, vagy kellemetlen számára, hogy valaki a bejáratánál haldoklik? Netán egy újabb, egy megmentős poszt jár a fejében? Vagy saját, intimitásra való kétségbeesett vágyakozására ismer a férfi végtelen magányában?
A Łódźban végzett svéd Magnus von Horn lengyel filmje Kieślowski szellemében fogant. Soha rosszabb példaképet!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
