Visszhang: koncert

30Y

Visszhang

A zenekar 20. születésnapi turnéját tavaly elsöpörte a járvány, de egy év csúszással sor kerülhetett az eddigi életművüket összegző nagyszabású koncertre.

A mottó „hisztori – 20 év 100 percben” volt, és ennek megfelelően a repertoárba az összes lemezükről válogattak. Súlypontok persze voltak: míg a 2007-es Semmi szédítő magasságról és a 2010-es Városemberről csak a címadó dal hangzott el, a 2006-os Csészényi térről és a legutóbbi albumról (ki az akit még megölelnél) négy számot is elővettek. Hosszú kihagyás után került vissza a programba a valaha az egyik legnagyobb slágernek számító Felhő, a Defender és a Rubikernő is, ezeket a közönség ugyanolyan átéléssel énekelte, mint régen.

A dalok mellett az egyes korszakok képi világa is megelevenedett: összesen hat darab hatalmas zászlót készítettek az alkalomra, mindegyik egy-egy nagylemezt jelképezett, és egymás után ereszkedtek le a magasból az este folyamán. Hogy ne csak múltidézés legyen, elhangzott az együttes legújabb szerzeménye, a Mesélős is, amelyben formabontó módon egyáltalán nincs gitár, Beck Zoli a zongoránál ülve énekelte el. A frontember egyébként külön hangsúlyt fektetett arra, hogy kitörjön a kerek évfordulós koncertekre jellemző nosztalgiaskatulyából. „Egy zenekarnak akkor van joga hivatkozni a múltjára, ha van jelene” – fogalmazott az egyik konferálásban. Ez állt a mögött is, hogy nem hívták meg vendégfellépőnek egykori szólógitárosukat, Gradvolt Endrét, és bár érteni vélem a magyarázatot, bennem mégis hiányérzetet keltett, hogy néhány szám erejéig sem számoltak vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.