A mottó „hisztori – 20 év 100 percben” volt, és ennek megfelelően a repertoárba az összes lemezükről válogattak. Súlypontok persze voltak: míg a 2007-es Semmi szédítő magasságról és a 2010-es Városemberről csak a címadó dal hangzott el, a 2006-os Csészényi térről és a legutóbbi albumról (ki az akit még megölelnél) négy számot is elővettek. Hosszú kihagyás után került vissza a programba a valaha az egyik legnagyobb slágernek számító Felhő, a Defender és a Rubikernő is, ezeket a közönség ugyanolyan átéléssel énekelte, mint régen.
A dalok mellett az egyes korszakok képi világa is megelevenedett: összesen hat darab hatalmas zászlót készítettek az alkalomra, mindegyik egy-egy nagylemezt jelképezett, és egymás után ereszkedtek le a magasból az este folyamán. Hogy ne csak múltidézés legyen, elhangzott az együttes legújabb szerzeménye, a Mesélős is, amelyben formabontó módon egyáltalán nincs gitár, Beck Zoli a zongoránál ülve énekelte el. A frontember egyébként külön hangsúlyt fektetett arra, hogy kitörjön a kerek évfordulós koncertekre jellemző nosztalgiaskatulyából. „Egy zenekarnak akkor van joga hivatkozni a múltjára, ha van jelene” – fogalmazott az egyik konferálásban. Ez állt a mögött is, hogy nem hívták meg vendégfellépőnek egykori szólógitárosukat, Gradvolt Endrét, és bár érteni vélem a magyarázatot, bennem mégis hiányérzetet keltett, hogy néhány szám erejéig sem számoltak vele.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
