Különös kijelentés ez, hiszen ahogy a szerző a későbbiekben többször is rámutat, hozzászoktunk, hogy háborús metaforákban beszéljünk a betegségről, fényes győzelemmel vagy bukással végződő hőstörténetként. Hogy ez miért alakult így, annak gyökereit keresi ez a rövid és olvasmányos, ugyanakkor kifejezetten sűrű és nagy íveket bejáró esszéregény.
Az író saját gyerek- és fiatalkorának emlékfoszlányait, valamint az orvostudományt évtizedeken keresztül bizonytalanságban tartó izombetegségének kórtörténetét az egyetemes emberi kultúra egészség és betegség, test és lélek mibenlétét kutató elméleteinek tükrében szemléli. Megidézi az antik mítoszok világát, feltárja a középkor, később a polgári társadalmak gyógyuláshoz és gyógyításhoz való viszonyát, hogy aztán mások mellett Bolaño, Foucault, Kafka és Virginia Woolf szövegein keresztül próbáljon közelebb kerülni a betegség és a fájdalom leírására alkalmatlannak tűnő nyelvhez. A könyv az örökletes betegségekért felelős gének működésével érzékelteti az európai kultúra fejlődéstörténetét: „Mindenki másol, de nem mindegy, hogyan. Tulajdonképpen a gének is ezt csinálják, ők is másolnak, de ott sem mindegy, hogyan.” Humortól és iróniától sem mentes interdiszciplináris játékok sora teszi még izgalmasabbá az intellektuális utazást.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
