Visszhang: könyv

Magyary Ágnes: Test­odüsszeia

Visszhang

„Betegnek lenni unalmas. Nem heroikus, nem tragikus, nem szerencsétlen, egyszerűen unalmas” – kezdődik a kötet.

Különös kijelentés ez, hiszen ahogy a szerző a későbbiekben többször is rámutat, hozzászoktunk, hogy háborús metaforákban beszéljünk a betegségről, fényes győzelemmel vagy bukással végződő hőstörténetként. Hogy ez miért alakult így, annak gyökereit keresi ez a rövid és olvasmányos, ugyanakkor kifejezetten sűrű és nagy íveket bejáró esszéregény.

Az író saját gyerek- és fiatalkorának emlékfoszlányait, valamint az orvostudományt évtizedeken keresztül bizonytalanságban tartó izombetegségének kórtörténetét az egyetemes emberi kultúra egészség és betegség, test és lélek mibenlétét kutató elméleteinek tükrében szemléli. Megidézi az antik mítoszok világát, feltárja a középkor, később a polgári társadalmak gyógyuláshoz és gyógyításhoz való viszonyát, hogy aztán mások mellett Bolaño, Foucault, Kafka és Virginia Woolf szövegein keresztül próbáljon közelebb kerülni a betegség és a fájdalom leírására alkalmatlannak tűnő nyelvhez. A könyv az örökletes betegségekért felelős gének működésével érzékelteti az európai kultúra fejlődéstörténetét: „Mindenki másol, de nem mindegy, hogyan. Tulajdonképpen a gének is ezt csinálják, ők is másolnak, de ott sem mindegy, hogyan.” Humortól és iróniától sem mentes interdiszciplináris játékok sora teszi még izgalmasabbá az intellektuális utazást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.