Az arról szólt, hogy az antiszépség bombázónak képzeli magát, úgy is kezd viselkedni, és tényleg megkap minden privilégiumot, amit a bombázók szoktak. Ez a produkció viszont arról szól, hogy terhes nőként kezd el viselkedni egy kapcsolatában frissen csalódott tanerő (a Rómeó és Júliát tanítványai szeme láttára égeti el mérgében), és tényleg megkap minden privilégiumot, amit a kismamák szoktak. Ezúttal nem beképzeli a (más)állapotot, és csak időnként dugdos ruhája alá terheshas-protézist, párnát, sőt egész sült pulykát (bruhaha), de a nyereség ugyanúgy megvan – a lelepleződésen túl is. A viccesnek szánt jelenetekben vagy megint a művésznőnek az aktuális szépségideáltól markánsan eltérő kinézete a poén (bár ezúttal olyan hölgykoszorút szerződtettek mellé, amelyből kiragyoghat ebben az értelemben), vagy összekeni magát tortával, mindenki rémületére hasra esik, persze a műpocakra, illetőleg keresi a megfelelő pozíciót újdonsült, már „terhesen” megismert udvarlójával az első együttlét során: hogyan is tudna a bekötött szemű férfi szájára ülni úgy, hogy ne essen annak fejére a műhas?
A jó komikusok pontosan úgy játszanak komédiát, ahogyan drámát is kell. Komolyan véve a komikus szituációt, és csak finoman reflektálva rá. A ripacs előre jelzi, hogy most poén következik. Pont úgy, mint Amy Schumer.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
