A politikai propaganda mondhat akármit, a zsarnokság zsarnokságként, a háború háborúként (és nem például „különleges hadműveletként”), a tömeggyilkosság tömeggyilkosságként (és nem például „denacifikációként”), és mindez együtt gonosz és esztelen pusztításként, az emberi mivolt megtagadásaként lepleződik le a szenvedő lakosság remegő kézzel készített felvételein. Vukovárt és Szarajevót még csak titokban dolgozó, empatikus, de az eseményeket helyzetükből adódóan kívülről szemlélő tévéstábok felvételei örökítették meg a nem biztos, hogy boldogabb utókornak. A Szíriáról vagy az Iszlám Állam rémtetteiről szóló munkák már bőséggel használnak lakossági amatőr felvételeket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
