...minden fordulatot klisévé, minden figurát archetípussá rongyosított a túlhasználat, a készítőknek, mint a válogatós gyerek anyjának, nagy kreativitásra van szüksége, hogy célba juttassa kívánt tartalmát. Ennek egyik módszere, amikor a könnyen kitalálható történetet idegen környezetben tálalják, ahogy tették azt a Teherán vagy a Sántárám alkotói. Ismeretlen helyszínbe ágyazva a sablonelemek elég egzotikussá válnak ahhoz, hogy csak később tűnjön fel az ismert minta. A – szórakoztatást már címéből is láthatóan főleg erre a fricskára építő – Máshon azonban nem biztos, hogy elég sokáig el tudja terelni a figyelmünket ahhoz, hogy észre ne vegyük a fehérrépát a tányérunkon.
Egy véletlen balesetből fakadó tragédia során mindig csak az áldozatra figyelünk, az elkövetőre senki sem gondol – állítja a sorozat a nyitójelenetben, fixálva számunkra, hogy ez most megváltozik. Egy család élete végleg tönkrement, egy bébiszitter, egy anya és barátnője élete között pedig erős, csomóktól sújtott szál kezd felsejleni. Ezeket a csomókat bontogatják a traumától földbe gyökerezett főszereplők, miközben a zsúfolt, rohanó Hongkong elnyeli őket.
Nicole Kidman hőseinek teste rendre máshol ragad, mint ahol elméje jár, de az is lehet, hogy csupán meredt tekintete szűkíti mostanában az eljátszható szerepeket a neurózissal küzdő, ijesztő nőkre. Ez viszont hibátlanul megy neki, és a történet súlya mellett sem lehet szó nélkül elmenni, így nem maradunk érték nélkül ebben a regényadaptációban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
