Visszhang: film

Szülésznők

  • 2024. február 14.

Visszhang

Egy kórházi szülészet nem az anyaság örömeiről szól.

Az gyár, ahol a futószalag sosem áll le, ahol mindig vészhelyzet van, viszont nincs elégséges eszköz és személyzet, és jól csakis elkötelezetten lehet végezni a bábák extrém stresszel járó, viszont alulfizetett munkáját. Két pályakezdő szülésznőt követünk ebben a bármilyen akciófilmnél mozgalmasabb és izgalmasabb filmben. (Persze izgulni csak a Pókemberen kényelmes, ettől a filmtől torkunkon akadna a pattogatott kukorica.) A köpenyt felvenni van csak idő, máris helyzet van, bemutatkozás helyett egy nehéz szülés, aztán egy másik. Tapasztalatlan botorkálás egyfelől, ami a gyakorlattal aztán megnyugtató és másokat is megnyugtatni képes kompetenciává alakul. Imponáló kompetencia a másiknál, amelyet elbizonytalanít egy rosszul végződő eset miatti indokolatlan önvád. A szenvedést nem ezek a magánéletüket is a hivatásuknak alárendelő bábák okozzák, hanem maga a rendszer, de ők konfrontálódnak vele, és ők veszik magukra annak minden következményét, ők néznek a szenvedők szemébe. Nagyrészt valódi szülések, valódi babák, valódi anyák valódi szenvedései és boldogsága (és valódi férfiak valódi téblábolása) teszik életszagúvá Léa Fehner gondosan előkészített, saját tapasztalatokon alapuló, érzékenyen fényképezett (operatőr: Jacques Girault), rendkívül értékes filmjét.

A végén az utcára vonulás, a tüntetés a jobb munkaviszonyokért és megbecsülésért nem is hiányozna. Tudjuk anélkül is, hogy a felelősségérzet vezérelte hétköznapi emberek mentik meg a világot, nem a Pókember.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.