A kentuckyi zenekar egy évvel később újabb, cím nélküli albummal jelentkezett, majd egy karácsonyi válogatással is előrukkolt. Mostanáig kellett várni az új anyagra, amely Is címmel látott napvilágot, és amelynek szövegeire jelentős hatást gyakorolt Jim James frontember mentális megtisztulása. Nem az énekes-gitáros volt az egyetlen a zenekarból, aki nehéz időszakon jutott túl, és most már szerencsére egyikük sem küzd semmilyen komolyabb problémával. Az MMJ a karrierje során most először alkalmazott külső producert, Brendan O’Brient, akit korábban főleg a Pearl Jammel, a Soundgardennel és Bruce Springsteennel közös munkái kapcsán lehetett ismerni. Talán épp ezért meglepő, hogy az Is hangzása sterilebb lett – például az Out in the Open című, ünnepélyes hangulatú nyitódalban. A kezdés ígéretes, de aztán leül, hogy a tinglitanglis I Can Hear Your Love-val elérkezzen a mélypontra. Ezt viszont az album legjobb dala, a szomorkás Time Waited követi. Az öregedésről szól, akárcsak az utána jövő Beginning from the Ending. A Lemme Know a zenekar megszokott hangzásához képest meglepően pörgős, és a középtempós Squid Inkben is a gitárok dominálnak. A Die for It olyan, mintha a Who egy kicsit visszavenne az energiából, a záró River Road pedig bluesos vizeken evez. Az MMJ most nem csinált olyan jó lemezt, mint amilyen a 2005-ös Z vagy a két The Waterfall volt, de továbbra is érdemes figyelmet szentelni nekik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
