Ez volt az egyik alapkérdés, amelyre a Shakespeare- és Dante-fordításairól szóló írásaiból és interjúkból álló, izgalmas válogatásban a szerző részletesen megindokolt választ ad. Ezt fejezi ki a cím is, arra a folyamatra utalva, amely a 19. és 20. századi fordítások „költőiségét”, azaz jobbára forma- és szépségközpontú attitűdjét tudatosan „csökkenti” a színpadi érthetőség és a tartalom elsődlegessége kedvéért. De Nádasdy vérbeli filológus és tanárember lévén, jól ismeri és használja a formákat is, megmutatva a lehetőségeket, és indokolva választásait. Elismeri, hogy kutatási lehetőségei és forrásai meghaladják a nagy elődökét, nemcsak a mindenekfölött tisztelt Arany Jánosét, akinek saját tehetségén kívül jobbára csak a szótár állt rendelkezésére.
Az egymástól is eltérő angol kiadásokon és forrásmunkákon kívül az összes magyar fordítás mellett Nádasdy más nyelvű fordításokat is tanulmányozott, nagyon izgalmas, konkrét összehasonlításokat téve köztük. Mi legyen a szállóigévé vált klasszikus részletekkel – „Lenni vagy nem lenni…”, „Az emberélet útjának felén…”?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
