Visszhang: lemez

Nunki Bay Starship: From A Proper Distance

Visszhang

Két évvel előző nagylemeze, a Sigma Sagittarii után ötszámos EP-vel jelentkezett a magát a neosoul, pszichedelikus rock és r&b határára soroló zenekar. Szerintük olyan terápiás albumként is funkcionál a From a Proper Distance, amely rávilágít arra, hogy belső vívódásainkkal, a legváratlanabb időpontokban bevillanó furcsa gondolatainkkal nem vagyunk egyedül.

Az eddig gyakran csapongó és elszállós hangzás letisztultabb lett, s ebben „friss fülként” nagy szerepe volt a tavaly érkező basszusgitárosnak, Belegrai Gábornak. Gitár továbbra sincs, de nem is hiányzik. Jobban befogadhatóvá teszi a dalokat, hogy nincsenek annyira széteffektezve a szintetizátor hangszínei, mint korábban, az viszont kár, hogy a hegedűt is kihagyták. Így is maradt azért helye a kísérletezésnek: Tóth Dóri ezúttal is kreatívan játszik a hangjával, erre az Idiot Brainben hallható kétszólamú, két külön magasságon szóló vokál a legjobb példa. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.