Visszhang: film

Paradicsommadarak

  • SzSz
  • 2021. október 20.

Visszhang

Kemény és kompetitív világ a balett-táncosoké, minden arabeszk mögött évtizednyi lemondás, vasfegyelem és elképesztő önsanyargatás áll – meg persze szex, szerelem és árulás, mert ezek valahogy a filmvásznon kéz a kézben járnak vele.

A Paradicsommadarak egy rakás klasszikust emel be a történetbe ilyen-olyan módon: a Rómeó és Júliát, a Giselle-t, vagy épp a Tűzmadarat. S persze bőven akad hasonlóság Darren Aronofsky 2010-es Fekete hattyújával: itt is két, rivális balerina küzd meg egy szerepért; egyikük tipikus, szabályokat áthágó rosszlány, a másik ártatlan tehetség; a próbák és vizsgák kínjaiért pedig egy vasfegyelmet tartó rendező/igazgató felel. Kate az Egyesült Államokból érkezett a párizsi elit akadémiára, és szegény családja mindent feláldozott, hogy álmait kergethesse, vele szemben Marine módos famíliából jött, ám egy tragédiával a háta mögött vág bele a képzésbe, amelynek végén egyetlen táncos maradhat csak talpon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.