A kottákat James Nye és Sato Matsui bányászta elő a párizsi Bibliothèque Nationale mélyéről, apró jegyzetfüzetekből, amelyekben Satie séta vagy kávéházi ücsörgés közben vetette papírra ötleteit. A rövid vázlatok között töredékek, pár ütemes tréfák, de teljes értékű kompozíciók is szerepelnek.
A különc komponista egyediségéhez semmi kétség, helye akkor is biztosítva lenne a panteonban, ha csak a híres Gymnopédie-t ismernénk tőle. Ám a lemez újabb vonásokkal gazdagítja a portrét. A nyitó kánkán harsány, bohókás, az Autour du 1er Nocturne álomszerű és lebegő, míg a Bourrée vagy a Menuet repetitív mintázatai a minimalisták nyelvét előlegezi. A leghosszabb zongoradarab sincs két és fél perc, nehéz bennük elmerülni – csábító, de pontatlan párhuzam lenne a szusszanásnyi formákban kiteljesedő Kurtág Györgyhöz hasonlítani.
A francia Alexandre Tharaud szívesen áldozza idejét a zongorarepertoár kevésbé ismert darabjaira: legutóbb Milhaud zenéjéből készített lemezt, de Satie-val sem először találkozik. Játéka finoman adagolt, árnyalt, megőrzi a darabok ironikus, szeszélyes karakterét. A felvételeken Nemanja Radulović hegedűn, a csellistaként ismert Gautier Capuçon pedig négykezesbeli partnerként működik közre. Satie bizonyára vitatkozna Mahlerrel, aki szerint a nagy művek teszik halhatatlanná a szerzőt. Ám az is igaz, hogy Satie egyperces szösszeneteinek kisebb kultusza van.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
