Visszhang: könyv

Shona Innes

A család olyan, mint egy süti; Az élet olyan, mint a szél

Visszhang

Sokféle családdefiníció létezik. A gond akkor kezdődik, amikor a szó akarva-akaratlan kirekesztő címkévé válik.

A pszichológus szerző könyve ugyan nem csak a gyerekeknek segít megérteni, mi is a család, de történetesen a legkisebbeknek szól, és a süti analógia segítségével kívánja érzékeltetni, hogy nincs két egyforma család. Ahogy Szél Dávid pszichológus is rámutat az utószóban: a gyerekeknek csak az számít, mennyi figyelmet, szeretetet, törődést, elfogadást vagy épp bizalmat kapnak és adnak egymásnak. Agócs Írisz bájos rajzai élménnyé varázsolják az egyszerű, sokszor tételszerű mondatok lapozását egyszülős, kétszülős, többgenerációs, mozaik és még számtalan másmilyen családok tagjairól. Bőven lehetne kritikával illetni a sütis példákat, sorolni kivételeket, ellenvetéseket, de a korosztálynak alkalmasint megfelelő szintű ez a tudásanyag.

A szerző és illusztrátor páros másik könyve a halál és a gyász társadalmi tabujának feloldásáról szól. Az érzékeny rajzokkal kiegészített analógia itt magától értetődőbb, a szél jelensége egyértelműen vezet el a halálnak, életünk e természetes részének a fogalmáig. Innes szerencsére nem tünteti fel magát mindentudónak, így e könyvei segíthetnek abban, hogy a kicsikben ne rémképek éljenek az élet néhány nagy kérdéséről, amelyekkel felnőttként sem egyszerű szembenézni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.