Visszhang: lemez

Squid: Cowards

Visszhang

A Brexit után a brit gitárzene új lendületet kapott.

Bár a brightoni Squid a színtér együttesei közül az elsők között alakult, csak viszonylag későn, 2021-ben lettek igazán ismertek a Narrator című, Talking Heads-, Radiohead- és Can-hatásokat is felvonultató dalukkal. Abban az évben jelent meg debütáló nagylemezük, a műfaji határokat meglehetősen szabadon kezelő Bright Green Field, amelynek turnéjával Budapestre is eljutottak, és a magyar közönség is meggyőződhetett róla, hogy a zenekart kiváló zenészek alkotják, akik nagyon szeretnek improvizálni. A Cowards a harmadik, egyben a legnehezebben emészthető albumuk, nem is annyira meglepő, hogy a tagok egy interjúban az új számokat sötét tündérmesékként jellemezték. Továbbra is szeretik váratlan fordulatokkal meglepni a hallgatókat, és az első találkozáskor nem is tűnik úgy, hogy túl sok kapaszkodó lenne a kilenc új dalban, bár bizonyos elemek (például a zaklatott gitárok vagy a nyugtalanítóan morgó basszus) emlékeztetnek a korábbi Squid-anyagokra. A második-harmadik hallgatás után azonban egyre világosabb lesz, hogy néhol vannak ugyan öncélúnak ható megoldások, de van kifutása és íve ezeknek a daloknak – a Crispy Skin és a Cro-Magnon Man hat talán a leggyorsabban, de ezek sem azonnal. A frontember-dobos Ollie Judge szerény terjedelmű, szenvtelen énekhangja a diszkográfia során most tűnik először kissé hátráltató tényezőnek, de ettől függetlenül ki lehet hámozni azt, hogy a Squid tagjai továbbra sem topognak egy helyben, és most sem a könnyebb utat választották.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.