A londoni központú brit–francia zenekar elütött a gitárzúzós korszellemtől, inkább kísérleteztek bugyborékoló szintihangzásokkal, krautrockos lüktetéssel, bossa novával és ezernyi mással, a párizsi születésű Lætitia Sadier énekdallamai pedig erőteljesen merítettek a 60-as évek francia csajpopjából is. A 2009-ig működő együttes sosem robbantott bankot, az elmúlt időszakban mégis alapvető hivatkozási ponttá vált az indie-szcéna új előadói számára.
A pár éve újra aktív Stereolab több mint másfél évtized után jelentkezett most új albummal. Tim Gane, az együttes gitárosa és fő dalszerzője egy interjújában azt mondta, hogy minden anyagba úgy ugrik bele, mintha semmit sem tudna a zenéről, a nulláról próbál meg építkezni. Ehhez képest az Instant Holograms on Metal Film mégis a Stereolab által már korábban feltérképezett területeken marad, onnan sokkal messzebbre nem merészkedik.
A játékosság ugyanakkor nem hiányzik most sem, az Electrified Teenybop! szekvenszeres diszkója, a Vermona F Transistor álmodozós hangulata és a hétperces Melodie Is a Wound eszünkbe juttatja azt, hogy miért is annyira szerethető a Stereolab optimista barkácspopja. A sarkaiból nem fordítja ki a világot az új lemez, de tisztességesen sikerült a visszatérés, és így szerencsére az új daloknál sem kell majd unatkozni és kilógni sörért június 15-én sem, amikor pályafutásuk során először Budapesten koncerteznek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
