Az együttes állami támogatásainak kétharmadát befagyasztották, ők pedig csak arra tudták kérni közönségüket, hogy minél hamarabb váltsák meg a bérleteiket, hogy legalább a Zeneakadémia ne mondja le a koncertjeiket. G. Horváth László koncertmester többnyire huszon-, harmincéves muzsikusokból álló zenekara évről évre szebben és erősebben szól, a barokktól a modernig terjedő repertoárjuk színesebb, mint a többi kamarazenekaré, és különösen nyitottak a kortársakra.
Új lemezükön a fin de siècle kontrasztos, szenvedélyes és szeszélyes zenéjéből Reinecke, Wolf, Karłowicz és Kalinnyikov szerenádjait válogatták össze. A művek egytől egyig az 1890-es években születtek. Miközben a kamarazenekar nem képes mindvégig érdekessé tenni a konzervatív szemléletű Reinecke darabját, annál több életet mutat Wolf röpke és mozgalmas szerenádjában. (Érdemes megfogadni egy neves magyar hegedűs szellemes tanácsát, miszerint a mikrofonnak mindig túlozni kell egy kicsit.) Az Anima Musicae talán a lengyel romantikus Mieczysław Karłowicz zenéjét játszva mutatja legjobb oldalát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
