Visszhang: színház

Szerelem

Visszhang

A Michael Haneke filmje alapján készült darab egyik főszereplője, a nyolcvanéves Pogány Judit.

Pogány Judit olyan valósághűen hozza az agyvérzése miatt egyre jobban leépülő idős asszonyt, hogy az minden egyébről elviszi a fókuszt, magáról a cselekményről is, mely szerint a legnagyobb álmát látjuk valóra válni. Azt tudniillik, hogy hosszú ideje hű társával, a szerelmével (Gálffi László) együtt megöregedve éljék át (várják be) az elmúlást.

Gálffi is remek a jóravaló, gondoskodó férj szerepében – egyszerű, őszinte gesztusai megindítóak. A letargikus, de humorral vegyített részek sorát a házaspár lányának (Kiss-Végh Emőke) dinamikus epizódjai szakítják meg. Az a pár pillanat is megnevettet, amikor a flegma ápolónő (Kiss Nikolett) úgy tornáztatja a szinte magatehetetlen beteget az ágyban, mintha legalábbis egy maratonfutásra akarná bemelegíteni. A mellékszereplők többsége alsóneműben jelenik meg – mintha az lenne a természetes –, és ez, illetve Kiss-Végh szemtakarója némi abszurdot visz a produkcióba (jelmez: Izsák Lili).

A világításnak a szokásosnál is nagyobb a jelentősége (fénytervező: Oláh Attila): a beállások meleg fényben fürdenek, aztán a jelenetek hideg fényben indulnak. Ördög Tamás rendező így hozza játékba az általában takarásban lévő történéseket, amivel szintén oldja (valamelyest) a nehezen emészthető cselekményt. Egyetlen kérdés marad csak: tényleg a szerelemről beszél ez az egész, vagy a produkció kizárólag azzal szembesít, hogy megöregedni borzalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.