Visszhang: színház

Szerelem

Visszhang

A Michael Haneke filmje alapján készült darab egyik főszereplője, a nyolcvanéves Pogány Judit.

Pogány Judit olyan valósághűen hozza az agyvérzése miatt egyre jobban leépülő idős asszonyt, hogy az minden egyébről elviszi a fókuszt, magáról a cselekményről is, mely szerint a legnagyobb álmát látjuk valóra válni. Azt tudniillik, hogy hosszú ideje hű társával, a szerelmével (Gálffi László) együtt megöregedve éljék át (várják be) az elmúlást.

Gálffi is remek a jóravaló, gondoskodó férj szerepében – egyszerű, őszinte gesztusai megindítóak. A letargikus, de humorral vegyített részek sorát a házaspár lányának (Kiss-Végh Emőke) dinamikus epizódjai szakítják meg. Az a pár pillanat is megnevettet, amikor a flegma ápolónő (Kiss Nikolett) úgy tornáztatja a szinte magatehetetlen beteget az ágyban, mintha legalábbis egy maratonfutásra akarná bemelegíteni. A mellékszereplők többsége alsóneműben jelenik meg – mintha az lenne a természetes –, és ez, illetve Kiss-Végh szemtakarója némi abszurdot visz a produkcióba (jelmez: Izsák Lili).

A világításnak a szokásosnál is nagyobb a jelentősége (fénytervező: Oláh Attila): a beállások meleg fényben fürdenek, aztán a jelenetek hideg fényben indulnak. Ördög Tamás rendező így hozza játékba az általában takarásban lévő történéseket, amivel szintén oldja (valamelyest) a nehezen emészthető cselekményt. Egyetlen kérdés marad csak: tényleg a szerelemről beszél ez az egész, vagy a produkció kizárólag azzal szembesít, hogy megöregedni borzalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.