Visszhang: színház

Szerelem

Visszhang

A Michael Haneke filmje alapján készült darab egyik főszereplője, a nyolcvanéves Pogány Judit.

Pogány Judit olyan valósághűen hozza az agyvérzése miatt egyre jobban leépülő idős asszonyt, hogy az minden egyébről elviszi a fókuszt, magáról a cselekményről is, mely szerint a legnagyobb álmát látjuk valóra válni. Azt tudniillik, hogy hosszú ideje hű társával, a szerelmével (Gálffi László) együtt megöregedve éljék át (várják be) az elmúlást.

Gálffi is remek a jóravaló, gondoskodó férj szerepében – egyszerű, őszinte gesztusai megindítóak. A letargikus, de humorral vegyített részek sorát a házaspár lányának (Kiss-Végh Emőke) dinamikus epizódjai szakítják meg. Az a pár pillanat is megnevettet, amikor a flegma ápolónő (Kiss Nikolett) úgy tornáztatja a szinte magatehetetlen beteget az ágyban, mintha legalábbis egy maratonfutásra akarná bemelegíteni. A mellékszereplők többsége alsóneműben jelenik meg – mintha az lenne a természetes –, és ez, illetve Kiss-Végh szemtakarója némi abszurdot visz a produkcióba (jelmez: Izsák Lili).

A világításnak a szokásosnál is nagyobb a jelentősége (fénytervező: Oláh Attila): a beállások meleg fényben fürdenek, aztán a jelenetek hideg fényben indulnak. Ördög Tamás rendező így hozza játékba az általában takarásban lévő történéseket, amivel szintén oldja (valamelyest) a nehezen emészthető cselekményt. Egyetlen kérdés marad csak: tényleg a szerelemről beszél ez az egész, vagy a produkció kizárólag azzal szembesít, hogy megöregedni borzalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”