Ő az, aki az utolsók egyikeként látta élve az országosan ismert sorozatszínészt, akihez ráadásul sok közös emlék is köti, hiszen egy gimnáziumban tanultak.
A regény történetvezetése a saját műfajának megfelelő, és jól is működik. Az olvasó néha úgy érzi, hogy maga is nyomoz: izgalmas megoldásként ugyanis a központi történetszáltól eltávolodva, vallomásszerű, eltérő idősíkokon mozgó részletek rajzolják meg a teljes képet, segítenek összerakni a mozaikokat. A szöveg azonban időnként túlírt, több, sehová nem vezető szál is előkerül, az izgalom fokozásához szükséges lendület így gyakran elvész, az elbeszélés dinamikája ingadozóvá válik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
