Ő az, aki az utolsók egyikeként látta élve az országosan ismert sorozatszínészt, akihez ráadásul sok közös emlék is köti, hiszen egy gimnáziumban tanultak.
A regény történetvezetése a saját műfajának megfelelő, és jól is működik. Az olvasó néha úgy érzi, hogy maga is nyomoz: izgalmas megoldásként ugyanis a központi történetszáltól eltávolodva, vallomásszerű, eltérő idősíkokon mozgó részletek rajzolják meg a teljes képet, segítenek összerakni a mozaikokat. A szöveg azonban időnként túlírt, több, sehová nem vezető szál is előkerül, az izgalom fokozásához szükséges lendület így gyakran elvész, az elbeszélés dinamikája ingadozóvá válik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
