Visszhang: koncert

The Jesus and Mary Chain

Visszhang

Két nappal az ausztriai koncert előtt jön a hír, hogy a Reid fivérek alkotta The Jesus and Mary Chain fellép nyáron, a Fekete Zaj fesztiválon.

Az ember mégis bevállalja az utazást, ha már akkreditált. A helyszín a Bécstől északnyugati irányban 60 kilométerre fekvő kisváros, Krems, azon belül is a Donaufestival. A közvetlen szomszédságban található focipályán épp a harmadosztályú hazai csapat játszik sima meccset a Drassburggal (3-1). A fesztivál kicsit nehezen értelmezhető összművészeti esemény kiállításokkal, vetítésekkel és koncertekkel, amelyen egyértelműen a JAMC a fő attrakció. A testvérpár 22.40-kor lép a mintegy ezer férőhelyes Stadtsaal színpadára, egy dobossal, egy basszusgitárossal és egy gitárossal kiegészülve. Az énekes Jim Reid ezúttal jóval kevesebbet kommunikál a közönséggel a hét évvel ezelőtti bécsi bulihoz képest, William Reid azóta sem lett jobb gitáros, de gerjesztésben továbbra is verhetetlen.

A nyitány a programadónak is megfelelő Jamcod, amelyet a sokkal nagyobb ovációt arató klasszikus, a Happy When It Rains követ. A zenekar ezúttal jóval rövidebb műsort játszik, mint a mostani turnén általában, ráadásul öt dalt adnak elő a nemrég megjelent és nem igazán acélos Glasgow Eyesról. Viszont remekül nyomják le a Some Candy Talkingot és a zúzós In a Hole-t, és a záró Just Like Honey-val és Reverence-szel sem lehet mellényúlni. De 65 percnyi torzítás után sajnos véget ér a buli, és a hazaút háromszor olyan hosszú, mint a koncert volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.