...és a Budapesten kibontakozó felnőtt élet nehézségeinek átalakuló viszonya, a párkapcsolatok és a szerelem legkevésbé sem felhőtlen, olykor erőszakos dinamikáinak boncolgatása, valamint a megbízható apa- és istenkép keresésének személyes, az egyénen mégis túlmutató élményének feldolgozása mind belefér a szerző első verseskötetébe. A témák nem pusztán felvillannak néhány költemény, esetleg egy-egy ciklus erejéig, de a szövegek formákon és hangszíneken átívelő párbeszédének köszönhetően szorosan össze is kapcsolódnak, időnként át is értelmezik egymást.
Mindez a kiforrott – a felvett szerepek, imitált beszédmódok sokaságában is stabil – költői hang magabiztos használata mellett ugyancsak a versanyag egységességet erősíti. A számozott részek központozás nélküli hosszú címei (pl.: „Apám országában is szerettél, de apám országában be is vallottad”) mintha az összeolvasás lehetőségét is felkínálnák, ami a lineáris, szabályos kötetstruktúrákhoz szokott olvasásmódok felfüggesztésére késztet.
A kötet címeként is kiemelt szintagma vissza-visszatérése egy idő után már kissé erőszakosan igyekszik ráirányítani a figyelmet az áthallások és parafrázisok fontosságára, mérsékelve azok erejét. Jó példa erre a Sum, ahol a durva felütés miatt nem is feltétlenül tűnik fel elsőre, hogy az Apostoli hitvallás szétírásáról van szó: „szánalmas vagy / egy Istenben / és elegem van már a képmutatásból / mindenható atyában”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
