visszhang: lemez

Turnstile: Never Enough

Visszhang

A 2010-ben alapított Turnstile formakövető hardcore punk zenekarként kezdte a karrierjét.

A baltimore-i kvintett időközben azért kacsintgatott erre-arra, de az igazi fordulatot a 2021-ben kiadott harmadik album, a Glow On hozta meg. Ezen az együttes kilépett a műfaji keretek közül, szintikkel, énekelhető refrénekkel, úthengerszerű riffekkel és puhább gitárhangzásokkal egy bizarr, de kétségtelenül működő elegyet hoztak létre. E hosszú évekig érlelt album bombasikere után a Turnstile sztárzenekarként állt neki a folytatásnak. Valószínűleg nem foglalkoztak hardcore fórumok vége­láthatatlan kommentháborúival, hogy hardcore zenekarnak lehet-e őket még tekinteni, és az új albumon még szélesebbre nyitották a játszóteret. Hosszú percekig tartó kütyüs betétek, szándékosan otromba gitárhangzások, és még több dallamos ének borzolja az ortodox rajongók idegeit. Az új lemez, a Never Enough azonban nem ezek miatt lett kissé csalódás. Talán az alapító Brady Ebert kiválása, talán a sterilre vasalt hangzás, vagy éppen a fokozott elvárások miatt, de ez az album néhány egészen remek pillanat mellett (I Care, Never Enough, Birds) sem tud annyira lehengerlő lenni, mint amilyen a Glow On volt. Néhol a kiszámíthatatlansága ellenére is unalomba fullad, de legalább továbbra sem egy helyben topog a Turnstile. És ahogyan őket ismerjük, ez a jövőben sem lesz így, fognak még ők ennél sokkal jobbat is csinálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.