Míg ott a hangvétel harciasabb volt, itt a nőjogi kérdések letisztultabban jelennek meg, ami óhatatlanul kevésbé radikális hangvételt eredményez. Az előadás tényeken alapul, „mindenféle személyességet nélkülözve”, erősíti meg a színlap ismertetője is.
Kezdésként S. Judit (Tóth Zsófia) Woolf 1928-as Regény és a Nők című esszéjét felmutatva megvallja, hogy e munkája nélkül élni sem tudna. Innen pedig pereg a „film”, szó szerint is, láthatunk a kivetítőn filmtöredékeket, fotókat, de még sokatmondó szövegrészeket és szavakat is. A darab egy elképzelt szituáción alapszik: Woolf megtestesült szelleme találkozik Judittal. Fodor Orsolya rendező kettejük párbeszédét, monológjait hozza egyensúlyba azzal, hogy általuk egyszerre közvetít biográfiai ismereteket, és mozgat képzeletbeli elemeket. Mindez a jó rendezés és Tóth őszinte játéka mellett Hay Anna élethű transzformációjának köszönhető, mind külsőben (jelmez: Bárány Judit), mind a megszólalásait, gesztusait tekintve. Egyszerre érzékeny és kemény: megtaláljuk a figurában az ikont és az esendőt is. Kettősüket nézve az a képtelen gondolat születik meg a fejünkben, hogy egy ilyen találkozás pont így történne meg a mai valóságunkban is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
