Ez a zavaróan ritmustalan előadás viszont olyan, mintha a rendező, Vladimir Anton kigondolt volna egy erős formai koncepciót, majd szabadjára engedte a színészeit. Meghatározó látványelemként a különféle fóliák és nejlonok utalhatnak a vízre, és akár arra is, hogy noha minden látható, de csak „tükör által homályosan”. Az előadásba csempészett, szintén a víz jelét hordozó mozdulatszínházi jelenetek megmutatják, ahogy az áttetszően tiszta szeretet kimosódik a tengerből a szárazföldre. A bohózat felé hajlított produkció azonban nem viseli jól a mozgásos költészetet. Ahogy a fiatalok sallangtalan, őszinte játéka és az érettebb színészek elrajzolt, helyenként modoros szerepformálása sem nagyon találják egymást az előadásban. Dósa Mihály mozgásminőségével és énekhangjával egyaránt kiemelkedik a többiek közül, meggyőző erővel hozza a bölcs bolond figuráját. A darab humorszekcióját a társulat jobbára másfél dimenziós alakításokkal oldja meg, a mélypont Molnár László ripacskodó Böföghy Tóbija. A szolnokiak két vezető színésze magánszámot kapott: Gombos Judit Máriaként, Mészáros István Malvolióként csiklandozza meg a nézőket. Utóbbiért különösen kár, mert a szerepben és a színművészben is sokkal több van ennél. Sokat elárul az előadásról, hogy ezek az este legjobb pillanatai.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
