Idén a régizenész l’enfant terrible Jean Rondeau csembalós felvételével már kielégítettük az éhségünket (pedig a csembaló, nos, csontvázak a bádogtetőn). Tavaly kellemesen unalmas élmény volt David Fray interpretációja, Lang Lang modoros előadását viszont csak katasztrófaturistaként lehet értékelni.
Az utolsó revelatív erejű Goldberg-variációk nem várt helyről került elém, a huszonéves kínai zongorista, Csi Liu (Ji Liu) felvétele (Warner Classics, 2017). Würtz Klárát hallva azonban újra megjött a kedvem a Bach-monstrumhoz. Jó ez a lemez, nagyon jó, a gyorsabb tételek erőteljesek és határozottak, Glenn Gould-i értelemben precízek, a 10. variáció trillái kényeztetik a fület, a 11. variáció imitációs szerkezete pedig úgy bomlik ki, mint egy szép dialógus.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
