Idén a régizenész l’enfant terrible Jean Rondeau csembalós felvételével már kielégítettük az éhségünket (pedig a csembaló, nos, csontvázak a bádogtetőn). Tavaly kellemesen unalmas élmény volt David Fray interpretációja, Lang Lang modoros előadását viszont csak katasztrófaturistaként lehet értékelni.
Az utolsó revelatív erejű Goldberg-variációk nem várt helyről került elém, a huszonéves kínai zongorista, Csi Liu (Ji Liu) felvétele (Warner Classics, 2017). Würtz Klárát hallva azonban újra megjött a kedvem a Bach-monstrumhoz. Jó ez a lemez, nagyon jó, a gyorsabb tételek erőteljesek és határozottak, Glenn Gould-i értelemben precízek, a 10. variáció trillái kényeztetik a fület, a 11. variáció imitációs szerkezete pedig úgy bomlik ki, mint egy szép dialógus.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
