Visszhang: film

A jó főnök

Visszhang

Javier Bardem ugyanúgy teszi magáévá a vígjáték műfaját, mint a thrillert, keze alatt még a humor is az őrület eszközévé válik.

A Blancos mérleggyár generációk óta piacvezető termékeket gyárt, így esélyes egy patinás díjra is, amennyiben a bizottság érdemesnek találja rá az üzemet és az igazgatóját, aki mindent meg is tesz ezért. Jó főnökként bármiben dolgozói rendelkezésére áll, legyen az állás a gyereknek vagy kémkedés a félrelépő feleség után. Kissé ugyan gyanús lehet a sok szívesség, hiszen üzletben nincs barátság, de hát a Blancos mérleggyár nem is munkahely, hanem egy nagy család…

A rendező Fernando León de Aranoa nem először dolgozik Bardemmel, néhány éve az Escobart is közösen hozták össze, és nem is tértek el nagyon a sikert hozó képlettől. Blanco figurája a film első felében inkább csak egy negédes, törtető vezetői archetípusnak tűnik, de később itt is kibontakozik a már onnan ismerős, beteges hatalomvágyában fuldokló, narcisztikus vezér, aki semmit és senkit nem átall feláldozni saját sikere oltárán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.