Visszhang: film

A jó főnök

Visszhang

Javier Bardem ugyanúgy teszi magáévá a vígjáték műfaját, mint a thrillert, keze alatt még a humor is az őrület eszközévé válik.

A Blancos mérleggyár generációk óta piacvezető termékeket gyárt, így esélyes egy patinás díjra is, amennyiben a bizottság érdemesnek találja rá az üzemet és az igazgatóját, aki mindent meg is tesz ezért. Jó főnökként bármiben dolgozói rendelkezésére áll, legyen az állás a gyereknek vagy kémkedés a félrelépő feleség után. Kissé ugyan gyanús lehet a sok szívesség, hiszen üzletben nincs barátság, de hát a Blancos mérleggyár nem is munkahely, hanem egy nagy család…

A rendező Fernando León de Aranoa nem először dolgozik Bardemmel, néhány éve az Escobart is közösen hozták össze, és nem is tértek el nagyon a sikert hozó képlettől. Blanco figurája a film első felében inkább csak egy negédes, törtető vezetői archetípusnak tűnik, de később itt is kibontakozik a már onnan ismerős, beteges hatalomvágyában fuldokló, narcisztikus vezér, aki semmit és senkit nem átall feláldozni saját sikere oltárán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.