Visszhang: könyv

Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei

Visszhang

„Néha a kormány politikája egyetlen éjszaka alatt megváltozik” – ez nem magyar kesergő, hanem japán szatíra.

A dédunoka madárfióka-szerű, gyámolításra szoruló lény, ahogy a többi hasonló korú gyerek is. Dédapja, mint a többi életrevaló öreg, százon fölül is fitt. Bérelt kutyával jár kocogni, és gondoskodik a dédunokájáról, szereti. Ez az egyetlen meghitt vonás e szatírában. Az elbeszélő szenvtelenül vezet be a sötét, disztópikus bambuszerdőbe: magát elszigetelő ország, hülye törvények, konténerek, széthulló családok. Az olvasó bizonytalanságát növeli, hogy nem nagyon tudja egy-egy ilyen kép láttán, mi mindent hívhat ez elő a japánokban azon fölül, amit mi, európaiak érzünk. Vajon azon, hogy élhetetlennek nevezik az öregek a fiatalokat, és ennek vannak következményei, kivált-e belőlük valamilyen fekete nevetést? Milyen lehet egy gimnáziumi szentélyhordozó szakkör?

A szerzőt – ez a szatíra után közölt elbeszélésekből kitűnik – a világ romlásának ez az útja foglalkoztatja. Mihez kezdünk egy atomkatasztrófa utáni menekülésben az imaginárius félelmeinkkel, mivel jár, ha ellopják az emberektől a halált, miket dumálnak rólunk házi- és vadállatok, miután kihaltunk. A Még a világ végére is a kötet legszebb elbeszélése, kávézóból földrengés miatt menekülő, a buszon egymásba gabalyodó (szentséges fólia!) nőkről, boldog menekült­életről, elszakadásról, körben futásról a leterített szivacsokkal teli iskolai tornacsarnok előtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.