Visszhang: film

Ziggy Stardust and the Spiders from Mars

Visszhang

David Bowie hasonló című lemezét a „popkultúra mérföldköveként” szokták emlegetni.

D. A. Pennebaker filmje az 1973-as Ziggy-turné zárókoncertjéről szinte kihagyhatatlan nyersanyag a hetvenes évek elejéről szóló dokumentumfilmekben. De a pár másodperces idézetként hatásos gesztus egész estés mozifilmként sohasem működött. Pennebaker filmje ugyanis nem a maga idején, hanem tíz évvel később, 1983-ban került a mozikba, amikor David Bowie Let’s Dance című lemezével már a diszkók közönségét célozta meg. Ettől még lehetett volna remekmű a Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (ahogy Pennebaker korábbi filmje, a Bob Dylan 1965-ös turnéját megörökítő Dont Look Back az volt), de a rendezőnek nem csak gondolata nem volt Bowie-ról, megfelelő stábja és felszerelése sem, ezért a film kép- és hangminősége is gyalázatos lett. (Állítólag Pennebakert azzal bízták meg, hogy egy Bowie-promócióhoz vegyen fel pár vágóképet, a teljes koncert rögzítéséről pedig csak ott, helyben döntöttek.)

Az alacsony színvonal a mostani digitálisan felújított változatra is érvényes. A színpadkép továbbra is sötét, az állandó piros világítás elálmosít, és a feljavított hang sem menti meg a produkciót attól, hogy néhány szám után unalmassá váljon. A szenzációként beharangozott, annak idején kihagyott jelenet, Jeff Beck negyedórás vendégszereplése pedig leginkább azt juttatja az eszünkbe, hogy a januárban elhunyt gitáros – míg élt – kifejezetten megtiltotta, hogy ez a rész a filmbe kerüljön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.