Visszhang: film

Ziggy Stardust and the Spiders from Mars

Visszhang

David Bowie hasonló című lemezét a „popkultúra mérföldköveként” szokták emlegetni.

D. A. Pennebaker filmje az 1973-as Ziggy-turné zárókoncertjéről szinte kihagyhatatlan nyersanyag a hetvenes évek elejéről szóló dokumentumfilmekben. De a pár másodperces idézetként hatásos gesztus egész estés mozifilmként sohasem működött. Pennebaker filmje ugyanis nem a maga idején, hanem tíz évvel később, 1983-ban került a mozikba, amikor David Bowie Let’s Dance című lemezével már a diszkók közönségét célozta meg. Ettől még lehetett volna remekmű a Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (ahogy Pennebaker korábbi filmje, a Bob Dylan 1965-ös turnéját megörökítő Dont Look Back az volt), de a rendezőnek nem csak gondolata nem volt Bowie-ról, megfelelő stábja és felszerelése sem, ezért a film kép- és hangminősége is gyalázatos lett. (Állítólag Pennebakert azzal bízták meg, hogy egy Bowie-promócióhoz vegyen fel pár vágóképet, a teljes koncert rögzítéséről pedig csak ott, helyben döntöttek.)

Az alacsony színvonal a mostani digitálisan felújított változatra is érvényes. A színpadkép továbbra is sötét, az állandó piros világítás elálmosít, és a feljavított hang sem menti meg a produkciót attól, hogy néhány szám után unalmassá váljon. A szenzációként beharangozott, annak idején kihagyott jelenet, Jeff Beck negyedórás vendégszereplése pedig leginkább azt juttatja az eszünkbe, hogy a januárban elhunyt gitáros – míg élt – kifejezetten megtiltotta, hogy ez a rész a filmbe kerüljön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.