D. A. Pennebaker filmje az 1973-as Ziggy-turné zárókoncertjéről szinte kihagyhatatlan nyersanyag a hetvenes évek elejéről szóló dokumentumfilmekben. De a pár másodperces idézetként hatásos gesztus egész estés mozifilmként sohasem működött. Pennebaker filmje ugyanis nem a maga idején, hanem tíz évvel később, 1983-ban került a mozikba, amikor David Bowie Let’s Dance című lemezével már a diszkók közönségét célozta meg. Ettől még lehetett volna remekmű a Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (ahogy Pennebaker korábbi filmje, a Bob Dylan 1965-ös turnéját megörökítő Dont Look Back az volt), de a rendezőnek nem csak gondolata nem volt Bowie-ról, megfelelő stábja és felszerelése sem, ezért a film kép- és hangminősége is gyalázatos lett. (Állítólag Pennebakert azzal bízták meg, hogy egy Bowie-promócióhoz vegyen fel pár vágóképet, a teljes koncert rögzítéséről pedig csak ott, helyben döntöttek.)
Az alacsony színvonal a mostani digitálisan felújított változatra is érvényes. A színpadkép továbbra is sötét, az állandó piros világítás elálmosít, és a feljavított hang sem menti meg a produkciót attól, hogy néhány szám után unalmassá váljon. A szenzációként beharangozott, annak idején kihagyott jelenet, Jeff Beck negyedórás vendégszereplése pedig leginkább azt juttatja az eszünkbe, hogy a januárban elhunyt gitáros – míg élt – kifejezetten megtiltotta, hogy ez a rész a filmbe kerüljön.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
