Visszhang: film

Ziggy Stardust and the Spiders from Mars

Visszhang

David Bowie hasonló című lemezét a „popkultúra mérföldköveként” szokták emlegetni.

D. A. Pennebaker filmje az 1973-as Ziggy-turné zárókoncertjéről szinte kihagyhatatlan nyersanyag a hetvenes évek elejéről szóló dokumentumfilmekben. De a pár másodperces idézetként hatásos gesztus egész estés mozifilmként sohasem működött. Pennebaker filmje ugyanis nem a maga idején, hanem tíz évvel később, 1983-ban került a mozikba, amikor David Bowie Let’s Dance című lemezével már a diszkók közönségét célozta meg. Ettől még lehetett volna remekmű a Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (ahogy Pennebaker korábbi filmje, a Bob Dylan 1965-ös turnéját megörökítő Dont Look Back az volt), de a rendezőnek nem csak gondolata nem volt Bowie-ról, megfelelő stábja és felszerelése sem, ezért a film kép- és hangminősége is gyalázatos lett. (Állítólag Pennebakert azzal bízták meg, hogy egy Bowie-promócióhoz vegyen fel pár vágóképet, a teljes koncert rögzítéséről pedig csak ott, helyben döntöttek.)

Az alacsony színvonal a mostani digitálisan felújított változatra is érvényes. A színpadkép továbbra is sötét, az állandó piros világítás elálmosít, és a feljavított hang sem menti meg a produkciót attól, hogy néhány szám után unalmassá váljon. A szenzációként beharangozott, annak idején kihagyott jelenet, Jeff Beck negyedórás vendégszereplése pedig leginkább azt juttatja az eszünkbe, hogy a januárban elhunyt gitáros – míg élt – kifejezetten megtiltotta, hogy ez a rész a filmbe kerüljön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.